Az élet...

Nap mint nap rácsodálkozok ez életre, a kis és nagybetüs ÉLETRE:)
Milyen jó is nekünk akik  kegyegyelemből élhetünk nap mint nap:)

Nem egyszerű ez az élet, de hát miért is lenne az??? Valószínű akkor nagyon unatkoznánk:)
Így nem unatkozunk, minden napnak megvan a maga baja és egyéb dolgai:)
Megvannak a harcok, a küzdelmek amik nem értelmetlenek, mindennek célja van ami az életünkben történik, legyen az jó vagy kevésbé jó...mind mind azért kiáltanak, hogy felnézzünk...és ne a megoldást keressük kérdéseinkre csupán..hanem ŐT!! Hm..még sokszor elmondom ezt magamnak...jól belevésem a szívembe...elég nekem Ő...a kérdéseim..hm...a válaszok..hmmmmmm...Őt keressem...és ráadásul..megadatik minden:)) nem az én időszámításom szerint, nem az én türelmem szerint....nem úgy ahogy én elgondoltam:) s ez a legjobb:)) Csak győzzem kivárni:)))))))

Nah de nehogy azt gondoljátok, hogy valami baj van..nincs..de mint mindenkinek nekem is vannak kérdéseim..kérdéseink és várakozásban vagyunk...ez jó:)

Manassé mostanában még nagyobb örömmel megy oviba...reggel már dalolászik néha , hogy hú de jó megyünk oviba:) ennek igazán örülök..tegnap meg játszottak Lidiával , szülinapoztak Liza és Peti (képzeletbeli) volt a vendégük, és ha jól emlékszem Lizának volt a szülinapja...és énekelték neki a boldogsz születésnapot...egyszer csak beszalad a konyhába hozzám Manassé és ezt mondja:

"Én úgy boldogulok édesanyám, Lizának van a szülinapja:)"

Nagyon édes volt, aztán kijavítottam, hogy nem azt akartad mondani, hogy olyan boldog vagyok? :)))))
 Énekeltek tovább Lidiával...:)most nagy játék a főzés, mert mamáéktól kaptak egy új konyhát, sütnek főznek, etetik egymást...Lidia általában a szakácsnő, Manassé meg a fia, mert mindig mondja, hogy legyen kész az ebéd mikor haza jöttem a fociból, mert megyek focizni a fiukkal:)))))))))
Mostanában kevesebb a vita...bár abból is van azért...Rodé is olyan figyelemmel nézi a történéseket mintha mindent értene, szeret ott lenni ahol a nagyok:)

Biciklis család lettünk:)
A karácsonyi ajándékunk egy bicikli utánfutó, amiben két gyermekünk elfér..majd ha lesz fénykép felrakom:) Ma lesz az első nagy utazásunk vele, az imaházba..már tettünk egy próbakört amit nagyon éveztek a nagyok..:) Rodé a hátamon a hátizsákban fog utazni, neki sem volt egy szava sem a próbaúton:) Ugy hogy most így fogunk közlekedni amíg lehet..s amig tudunk, tudok biciklizni:) A gyerekek nagy örömére:)) Meg az enyémre...mert már úgy vágytam egy kis mozgásra...főleg az elmúlt hónapok után,amikor is szint szinte már begubóztam és ki sem mozdultam csak ha muszáj volt:)