néha kerülök gép elé...:) de gondolom észre vettétek:)
Bár néha feljön bennem , hogy írni kéne...de be kell lássm, változnak az idők...remélem, hogy eddigi írásaimban talál aki keres életet, bátorítást vagy csupán tapasztalatot:)
Szóval most itt vagyok, az elmúlt időkön gondolkodom, mennyi minden is történt velem, velünk....ezernyi élmény...jó és nehezebb napok...de minden nap az Úr félelmében.
Hála az Úrnak, hogy mindenki jól van.....gyermekbetegségek jönnek mennek, most ezeknek van itt az ideje..hadakozni nem hadakozok...kérem, várom a gyógyulást....és Isten kegyelme megmutatkozik, gyógyító erejét is megláthatjuk.
Lassan áldott terhem hordozásában is haladok előre:) Még 3 hónap. Édes teher:)
Hálás vagyok, hogy az Úr ad erőt minden napra, éppen elegendőt...bár van , hogy túlfeszítem a húrt..s csodálkozom...pedig nem kéne...hiszen csak egy napra kaptam erőt nem 2 re. Így újra és újra mondom magamnak és mondja drága Férjem is, hogy csak egy napi feladatot végezzek el, mégha úgy érzem is, hogy elbírom....Nem mindig sikerül:) De nagy az igyekezetem:)
Jól esik, hogy javamat akarja...figyel rám...:)
A gyerekek is figyelmesebbek velem....és ahogy látják a növekvő hasamat, egyre inkább tudatosul bennük az új testvér érkezése...akit még mindig nagyon várnak...
A multkorában, egy játékbaba elkezdett sírni a szobában...rohantak be a gyerekek, hogy biztosan Johanna megszületett:) és végre láthatják....szomorúan vették tudomásul, még várniuk kell egy kicsit:)
Aztán magyarázat kellett, hogy miért is jó, hogy még bent van Johanna, miért nem lenne jó, ha most születne meg....
Újra és újra hála van a szívemben..hogy az Úr védelme alatt lehet az életünk, Johanna élete is...hála van a szívemben egészséges gyermekeimért....saját egészségemért...
Új korszak kezdődik újra az életünkben....amit izgalommal várok és várunk mindannyian....érdekes érzések és gondolatok kavarognak bennem...
Újra babázás, újra ..előlről kezdeni mindent....
mondják sokan: bátrak vagytok...
De nem bátorság kérdése ez...nem egy légbőlkapott ötlet...ez Isten munkája a szívünkben...hiszen Ő adta szívünkbe mindegyik gyermekünket...már sokkal hamarabb megszülettek bennünk, minthogy azt fizikai módon egy kis sejt is mutatta volna....ez nem bátorság...Ez engedelmesség, ez önfeladás...lemondani magamról egy sokkal jobbért.......amit nem keserű szájízzel tudok tenni, hanem örömmel....
Ez az én ajándékom:)
Hála az Úrnak a gyerekek jól vannak, nőnek, növekednek....az iskola nagyon tetszik Manassénak, Matek a kedvenc tantárgya..valóban nagyon jól megy neki:)
A többiek is harcolják a kis harcaikat az oviban....még játszhatnak:)
Röviden ennyit most rólunk...csupán egy kis jel , hogy ÉLÜNK...:)
