Mostanában ezen a szón és ezzel a szóval járó dolgokon gondolkodom...mivel épp egy könyvet olvasok az imádságról...az
író az embereket 4
típusra osztja és ennek fényében vizsgálja az imádkozást, hogy melyik embernek, megy könnyebben az imádkozás melyiknek nehezebben, melyiknek mik a gyengéi és az erősségei....érdekes könyv és én is magamra ismertem benne, én elsősorban érzékelő
típus vagyok (van még , gondolkodó, érző, intuitív) és ez rám nézve nem túl jó, erről a
típusról ír a legtöbb hátrányt...:) Egy két tulajdonság: Aggódó, tépelődő. Soha nem tud igazán lazítani, pihenés ,
megnyugvás nélkül él. Az élete állandó lótás futás. A sietség komoly akadálya az imádságának. Mindig siet!
Hát itt jön be a sietség, lehet,
hogy nem gondolnátok rólam, hogy lótok futok, meg nincs megállás, de
így van, nem szeretek igazán nyugton ülni, valamit mindig csinálnom kell....és
persze gyorsan, hogy minél előbb végezzek és csinálhassam a következő dolgot...és tényleg ...a sietség akadály...az életemben...és szerintem vannak ezzel még
így jó páran...
Amikor lecsendesednék,
olvasnék, elmélkednék, azon jár az eszem mikor végzek már, hogy csináljam a következő dolgot...elég sokáig tartott
míg helyet adtam a belső hangnak, hogy ez nincs jól
így...tehát változtatni fogok...
Mert nem akarom az Úrral való kapcsolatomat elsietni s
így felszínessé tenni...hiszen Ő sem sietett...és soha nem késlekedik meghallgatni engem, minket...Akarom annyira szeretni őt, hogy bár belső természetem, temperamentumom sietni akarna, nemet tudjak mondani neki.
Kívánom nektek is, hogy ne siessetek, hanem legyen mindig időtök a legfontosabbra, mert amikor visszajön az Úr, nem azt fogja nézni, hogy rend
van-e,
csillog-e minden...hanem a szívünket...mennyit voltunk vele, mit tettünk az ő dicsőségére, mivel
építettük az ő országát...a sietséggel biztosan nem lehet....
Egy utolsó gondolat:
"A SIETSÉG NEM AZ ÖRDÖGTŐL VAN, HANEM MAGA AZ ÖRDÖG." (Jung)