Egy nap...

Édesanya édesapa reggel kinyitotta szemét ...és ezzel elindult a reggel:)

Fél hétkor ébresztőt fújtak a gyerekeknek...és szépen sorban a legnagyobbtól a legkisebbig mindenki felébredt. Édesapa közben eltűnt. Rodé kérdésére- De azért haza jössz?- A válasz -Igen! -Így reménységgel várjuk az estét, hogy újra találkozunk!Senki sem kívánta már az ágyat, annál inkább a fánkot ami estéről maradt meg. Mert hát a fánk az mégis csak fánk....pótolni nem lehet semmivel...hiányát érzi minden gyermek...Mikor mindenkit szépen sorban felöltöztetett Édesanya, az asztalhoz telepedve a fánk egyre csak fogyott és fogyott.....a végére nem sok maradt...Jól lakott a kis csapat és 7 15 kor indulásra készen a kapuban állt apraja nagyja....

Indulhatunk - a nagy fiú már az útszélén várja míg a kicsik szépen sorban az utánfutóba beszállnak...Egy a biciklin, kettő az utánfutóban...Így indul útnak a kis csapat a nagy óvodába...Tekerik a biciklit teljes gőzzel , a versenyzésben ki győzhet? Édesanyának nehéz a súly mit húznia kell, a lábai fáradnak...így csakis Manassé győzhet, a többiek biztos nem , mert elég baj lenne , ha az utánfutó a biciklit megelőzné...ők csak szurkolnak...nem akárhogy kiabálnak teljes erőbedobással...de ez sem segít...Utukba téved egy kis domb, ami itt nagy, de Bölönben kicsi..ezt minden gyerek tudja...Szóval a verseny a következő fázisba lép, ki bír a dombon felbiciklizni?? Manassé teker....Édesanya vált..Manassé erre- Ez nem ér , te tudsz váltani!- A válasz- Majd ha nagy leszel , te is fogsz!:)

De egyszer csak reccs...a domb felénél, Édesanya biciklije megáll...csattog, zakatol, valami történt...hogy mi azt igazán senki sem tudja...nem vagyunk szakemberek...így hát tolja..a győztes meg hova lett? Hát már az óvodánál teker...hátra sem nézett, csak tekert és tekert....A mi történt kérdés, kicsit későn érkezett, de aggódtak a drágák, most akkor mi lesz? Édesanya intette , nem kell aggódni a szerelő bácsi majd megszereli. -De hogy mész haza? Mi lesz?

-Óh drágáim, majd haza tolom!- Így Édesanya miután mind a két gyermekét beadta a csoportba, ami a mai reggelen akadálymentes volt....haza sétált másik két gyermekével a csattogó , zörgő biciklijével...útközben megcsodálták a lovakat, a nagy legelőt, a virágokat.(persze az emberek a kattogó biciklit:)..beszélgettek az élet nagy dolgairól....a sétáról, az elfáradásról....haza érkeztek 8 30-ra ....és a csapat kidőlt...:)

Szép napot!

Csodák és ajándékok...

A 4. ajándék:) Így néz ki miután együtt locsoltunk a kertben....a fejbőre enyhén elszíneződött a sok homoktól...

Itt már azért sokkal tisztább...és játszik....koncentrál...míg a nagyok....

pózolnak...ők a mi nagy gyermekeink...majdnem hat éves Manassé, 4 éves Lídia és 2,5 éves Rodé

A lányaink....hát nem szép ajándékok:)?

Elhihetitek egy nap sem unatkozunk és egy nap sem egyforma....élvezzük az életet amit Isten adott nekünk több féle módon :) Jó, legtöbbször játszunk:)

Vagy éppen festünk...de ez is játék...mert hát a gyerekeknek játék az élet...:)A remekművek elkészültek..már csak egy kis hely kéne a falon ahová az összes felférne:)

Ez is egy örömforrás...annak ellenére hogy nem vártam nagy termést a kerttől, a paradicsom jól szerepelt..a többi kevésbé...jövőre trágyázni kell....a parika sem nőtt meg...a krumpli sem....szóval ..örültünk a z uborkának és a paradicsomnak:)

Mozgalmas és izgalmas napjaink egyike....célba spriccelés szájjal:)Én is kaptam belőle...:)

Nátánael a lábmosót előnyben részesítette...az egy kicsit melegebb volt:)

Nyári családi képünk:)

Nyári kép rólam és Nátánaelről...

Sajnos itt senki sem akart beállni...inkább nézték a tájat..(Sárospataki vár)

Ez is nyáron készült kép...sütés Jéminával:)Addig nyalakodott míg lisztes nem lett...így letagadni sem tudta:))

Reggel mindenki a mi ágyunkban köt ki..de akkor mi hová feküdjünk...???Lehet, hogy nagyobb ágy kell:)?:)

Sokszor újra és újra ráébredek Isten mennyi ajándékot bízott ránk....mennyi csodával gazdagította az életünket gyermekeinken keresztül....

Néha elfeledkezem ezekről a dolgokról és csak megyek előre, nézek és nem látok...vagy ha látok csak a hibákat veszem észre...De Isten felébreszt...kijózanít egy mosollyal, egy kacagással, egy csokor gyermekkel:)

Ilyenkor elszégyenlem magam....óh Istenem...mennyi szépet adtál bennük nekem...mennyire nem a körülmények , a rend , a tisztaság, a precizitás a fontos...hanem ők...a mi 4 csodánk...Mennyire fontos az Úrra néznem nap mint nap, hogy aztán rájuk is mosolyogni tudjak...:)

Az anyaság, nem nagy divat manapság....nem lehet vele sokat keresni..sőt....nem tudsz magasabb szintre jutni (látszólag), nem kapod azt a fajta elismerést amit egy munkahelyen el tudsz érni...

Hát ilyen világban élünk....néha ha ezekre nézek elhomályosul előttem a cél...elhomályosul az igazi érték..az isten szerint való érték...Jó megerősödni elhívásomban ...az anyaságban..mert igenis fontos anyának lenni...Isten szerint való dolog anyának lenni...ez egy fontos szolgálat....Fontos, hogy Isten tervére figyeljek és olyan anya legyek amilyennek Ő szeretne látni...hm...sok a munka velem...sok a csiszolni való..de Istennél nincs reménytelen eset:)Mire kell befejezi a munkát rajtam:)

Örülök, hogy nem az újságokból, nem a tv-ből kell útmutatást kapjak gyermekeinkkel kapcsolatban..örülök, hogy nem kell reménytelennek lássam a változást a gyermekeinkkel kapcsolatban...Van tanácsadóm....Isten maga...és vannak anyák akik előttem járnak...megoszthatjuk egymással tapasztalataink...

Kedves anyukák legyet bátrak, erősek és örüljetek, hogy anyák vagytok:)!Ráadásul ez csak egy szelete az életünknek....de elég nagy szelet:)

Isten sokat adott nekünk:))Jó anyának lenni!!!

Igazi örömöt adott nekünk az Úr rajtuk keresztül is:) Hát így nézzétek ezeket a képeket ti is:)

Létezik?

Létezik, hogy elfogyjon a cukor?

Sehol egy morzsa sem?

Hihetetlen, hogy ez megtörtént velem:)

Amióta itt lakunk, másképp vásárolunk, inkább Debrecenben szoktunk, jobb áron kicsit nagyobb mennyiséget...de hihetetlen, hogy elfogyott...Persze sütés közben jöttem rá...mert hát mit csinál a jó feleség, nem mintha nem lenne egyéb dolga..de a férje kedvében járna és valami édességet sütne:) Mert kifogyott megint a 3 doboz aprósütemény..és mikor is két hete sütöttem...Szóval ezek vagyunk mi az édes száj maga...persze nem mértéktelenül....de látjátok...vagyunk páran és fogy a süti:)Tehát nekiálltam sütni és ráébredtem , hogy nincs ...ekkor az összes vanilia cukor állományomat beletettem a sütibe és egy kis mézet is tettem hozzá:) Finom lett a végeredmény .....:)

Kár, hogy a cukor nem szaporodik...

Manassé szerint a rózsa megérett, mert már rózsaszín meg piros...akkor a cukor mikor érik meg??:)

Lídia kérdése tegnap este:

Édesanyám, leszel a Barbiem?

-Na jó leszek mondom-

Akkor te leszel Hamupipőke én meg Hófehérke és Rodé is Hamupipőke:)

Lídia mostanában kezdte el kinyitni kapuját felém...eddig nagyon apás volt..és inkább hozzá fordult sok bajával, bánatával...már vártam ezt az időszakot:)

Az ovi tetszik neki, minden reggel probléma nélkül megyünk...nem győzök hálát adni ezért az oviért, az óvónénikért...és persze ezért az egész lehetőségért, amit Isten kínált fel nekünk...hogy itt lehetünk...ez Isten áldása, vezetése....és megy az élet előre:)

Manassé focizni fog járni ismét...már várja...egy foci edző fogja tartani nekik jó időben a füves pályán, rossz időben a suli tornatermében...biztosan tetszeni fog neki...és már nagyon várja az iskolát...az óvónéni is kérdezte, hogy hogy látjuk, maradjon még oviban egy évet vagy menjen iskolába....Éppen előtte nap beszéltünk erről Petivel is, és hát látva a nagyfokú érdeklődését, hogy nehéz lekötni már az agyát..jónak látjuk, hogy menjen iskolába és ezzel az óvónéni is egyet értett. Megdicsérte, hogy ügyesen matekozik, szépen rajzol:) Jól esik:)

Most pedig, hogy 3 adag ruhát kimostam kiterítettem..jöhet a negyedik adag...?Lehet....

Áldott napot!

Szeptember....

Szeptember van, a nyár elrepült.....észre sem vettük...az időjárás is rásegített erre...hol forróság, hol viharos napok voltak...Nem unatkoztunk..a gyerekek sem...Ismét megtapasztaltam a jó oldalát annak, hogy közel vannak korban egymáshoz...annyira ügyesen játszottak együtt...persze vita is volt..de olyan kis édesek voltak, hogy sokszor a könnyem is kicsordult, ahogy anyukásat játszottak ..és ugyanazokat mondták el mit én szoktam..és ahogy vigyáznak a kis babájukra....szóval megéri..megéri a nagy család:)) Elfáradok sokszor...de az ilyen pillanatok felüdítenek, hogy mennyire jó....hogy vannak gyermekeink..mennyire jó, hogy adta nekünk őket Isten...mi meg fogadtuk őket:) Kis ajándékok....

Nyáron sokfelé voltunk..a nyár első felében itthon, aztán anyukáméknál, voltunk a gyülekezettel táborban, Sárospatakon...sokat kirándultunk...bár még jobban is ki lehetett volna használni az időt....de majd jövőre...:) Az idén még az udvarral és a ház körül is sok a tenni való...jövőre már úgy hiszem kevesebb lesz....Reménységem az van:) Meg hát jövőre az utolsó ovis nyár Manassénak...mert kezdődik z iskola jövő ilyenkor...óh de izgulok...de most maradjunk még ennél a szeptembernél..most is van izgalom...Lídia kezdte a Vámospércsi oviban az évet...Nagyon kedves óvónéniket kapott...a Micimackó csoportban..ma van az első napja..és én izgatott vagyok...sokat változott, nőtt...remélem , hogy ez a beilleszkedésén is segít majd:)Kíváncsi vagyok, már nagyon várom...hogy halljam az élményeit...nehéz volt most újra elválni tőle..pedig már tavaly is elváltunk egyszer...hiába, anya vagyok, anya szívvel....Pedig reggel nem sírt, de tudom, hogy izgult és szorongott kissé...ó a kis drágám....Jövőre meg Rodé is megy oviba , Manassé iskolába, Nátánaellel maradok itthon egyedül..óh de furcsa is lesz neki...s hát még nekem...

Amióta itt lakunk úgy érezzük isten egy kis szigetre hozott minket...:) Nagyon szeretjük mi is a gyerekek is...élvezik a kertet a kertészkedést továbbra is, raktam el paradicsomlét, szilva lekvárt, barack lekvárt és szeretnék szőlő lekvárt is elrakni meg szőlőlét...csináltam házi ételízesítőt, amire már régóta vágytam..és házi ketchupot.. ami nagyon finom lett, fakanálforgatónál finom erdélyi ízeket találtok, ha még nem jártatok nála keressétek fel:)Élvezettel elevenedik fel előttem sok-sok gyerekkori emlék...mamámékkal az esztenán, vagy éppen a nyárikonyháról...szóval meleg, kedves érzések járnak át ittlétünkkel....

Gyermekeink fejlődnek, nőnek hála az úrnak, Nátánael , a kis drágám egy állandóan izgő mozgó eleven fiú:)Amióta megtanult menni, nem áll meg, a térdein csak akkor látni, ha kocsizik:) Jól esik ránézni..és sokszor mosolyt, könnyeket fakaszt gyermekségével. Sokszor elmegy hátra a kertbe és sétál felfelé a kis lejtőn, és szedegeti a szőlőt..eszegeti, vagy éppen kiköpi a savanyút..ízlelgeti, vizsgálgatja..ahogy mi szoktuk:) Bemegy a paradicsomok közé..és ami megtetszik neki leszedi és nagy büszkén hozza nekem..vagy éppen beleharap és ledobja..mert szinte mindig zöldet szed le:))))A többiek már kész nagyok:)

Nyár elején Judit volt nálunk ...aztán Jémina is meglátogatott minket:)Nagyon szeretik a gyerekek ha valaki nálunk alszik, nálunk van....Öröm nekik szerintem , hogy van nekik nagyobb unokatestvérük , mert így több mindent nehezebb dolgokat is csinálhatnak..mert segítenek nekik...:) Judit például csinált nekik hintát....Jéminával sütöttünk együtt sütit:)Nekem is jól esett, hogy itt voltak...Nagy segítségek voltak, ügyes lányok, jártasak, a konyhán , a takarításban és a gyerekekkel is:)) (ez dicséret a szülőknek is:)

A gyülekezeti tábor egy kis felüdülés volt...áldott meleg hetünk volt. Olyan helyen lehettünk ahol medence is van...és így a gyerekek kedvükre fürdőzhettek...és mi is, mert hát mi elég vizes család vagyunk....Persze a vizen kívül lelki megfrissülés is volt....:)Kapcsolatépítés, házasság építés és sok gyereknevelés:) Elröpült az a hét is....

Most pedig ...lassan érik a szőlő...készülődik az első vámospércsi ősz...aztán tél....sok-sok izgalom , kihívás, harc, öröm, csend és béke vár még ránk:)

Áldott hetet nektek és örömteli napokat:)