Beszélgetős nap

Rövidek a délelőttök néha:) (főleg ha jól telik:)
Ma az itteni barátnőmmel sikerült találkozni és egy jót beszélgetni, amely mindkettőnk számára jó és áldásos volt. Öröm van bennem, ahogy látom, hogy az Úr munkálta ezt a kapcsolatot és az Úr engedi továbblépni is... Nagyon örülök, hogy az Úr őt is idehozta egy röpke időre, Vámospércsre, mert jövőre úgy néz ki vissza mennek Debrecenbe. Az a vágyam, hogy a legjobb eszköz tudjak lenni az Úr kezében, a barátnőm javára.

Vannak időszakok , amikor Isten hív valakit, úgy gondolom Isten mindig várja az elveszett embereket, de nem mindig egyforma lehetőségekkel hívja ..... úgy szeretném, ha mindenki megragadná a hívó szót. De sajnos még sokan vannak akik úgy gondolják, hogy ők jól vannak, nekik így jó....pedig ha belátnák..meglátnák...hogy nem az az igazi élet amiben ők élnek.....
Adja meg az Úr!!

Áldott napot!

"...küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bizatott."

"Ti azonban szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre."
Júdás levele 3,   20-21,

Hétfő

Már sok hétfő volt az életemben, de amióta anya vagyok egy sem egyforma...

Jó együtt lenni a gyerekekkel...............
Nehéz sokszor, hogy olyan tevékenységet találjak ki, ami mindenkit le tud kötni még a legkisebbet is...ritkán sikerül..a nagyok festegetnek én meg alig győzöm lefoglalni a legkisebbet, hogy ne borogasson...ne legyen csupa festék...minden:)
Hétvégén cserepet és gipsz formákat festettünk, Nátánael is nagyon szeretett volna...ha egy pillanatra nem játszott valaki vele...futott az asztalhoz a kis drága...nézte mit csinálnak a nagyok...aztán oda ültünk az asztalhoz adtam ecsetet neki...meg egy tálat , de hamar rájött, hogy ez nem ugyanaz:)
Néha meglehet oldani, hogy mindenki jól járjon:) Ha itthon van Peti vagy papa jön hozzánk...

Nátánael egyre több szót mond...és nagyon megszerette a könyveket....mutogat és gagyarász..közbe-közbe valami értelmeset is lehet hallani:) Mondja már, hogy Manassé, Lidus....ennek nagyon örülnek a nagyok....16 foga van és még mindig jön ....Júniusban volt egy éves...kétéves korára is elég lenne szinte ez a sok fog...de hiába...most jönnek...a nyála ömlik...és elég nyűgös is most két napja...rág..harap..
Látom rajta...hogy vele egy kicsit már másképp bánunk...ne gondoljatok kivételezésre...csak pár apróságban...pl. A többiek ilyenkor már egyedül ettek hellyel -közzel, Nátánaelt még többségben etetjük. Ő hamarabb került ki a kiságyból, a költözés miatt, már nagy ágyon alszik stb.Ő még talán kicsi fiúnk, a többiek ilyenkor már készültek a kistestvér fogadására.....De olyan jó, hogy van nekünk egy ilyen kicsi fiunk...Egy kis tünemény a kedvességével, a mosolyával....és az akaratával együtt:) Egyszerűen enni való csöppség..:)

Rodé okoz még fej törést nekem.....olyan kis titokzatos , megsértődős, akaratos lány...:) De megfogom fejteni....és majd ahogy egyre jobban kitudja magát fejezni kinyílik, ahogyan a többiek:) Egyenlőre csak a felszín a láthatóbb...és hogy mi lapul belül azt csak sejthetjük...:) Rodé még mindig szopizza az ujját..még nem is mondtuk neki, hogy ne tegye. Amikor fáradt, beteg, vagy rossz kedve van fogja és bekapja...bár azt nem engedem neki, hogy játék közben , mese nézés közben bekapja...csak ha igazán szükségét érzi rá....ne szokjon olyasmire rá, amire nincs szüksége...gondolom az idő ezt is kimunkálja, hogy hogyan legyen....

Nem tudom írtam-e vagy sem, hogy Manasé a költözés körül elkezdte a körmét rágni...sokszor szóltunk neki, de minden hiába..az oviban is itthon is rágta...és képzeljétek az Úr meghallgatott, mert mára már nem rágja az ujját...már kb 2-3 hete nem láttam a kezét a szájában....oda tudtam adni ezt az aggodalmamat az Úrnak és ő meghallgatott:) Nagyon örülök neki...

Lídia a kis drágánk, egy igazi lány még mindig....van hangja..talán már a harmadik szomszéd is felismeri és tudja, hogy Lídiának valami nem tetszik....mert nem tetszésének erős hangjával ad hangot....próbálom erről leszoktatni...és beszélgetni vele , de egyenlőre nem hajlandó...nem tud meghallgatni sem, mert nem hallja a hangom:) én meg nem akarom túl kiabálni:)Így ma is elvonulásra kértem....míg lehiggad...bele telt egy kis időbe , de sikerült...és  utána lehet vele beszélgetni, készséges a bocsánat kérésre is...

Mind-mind különlegesek....van egy született természetük...ami nem véletlen, hogy van...még ha néha olyan nehéz esetnek tűnnek is...de Isten nem véletlenül alkotta meg így őket...gondosan aprólékosan megtervezte és megalkotta őket......ebből az anyagból gyúr valami nagyon jót, ebből az anyagból tervezte meg az életüket...és ez az anyag még formálható:)Még alakítható:)Ebben van nagy felelősségem nekem is......

" Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy;csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted , amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna;Alaktalan testemet már látták szemeid;könyvedben minden meg volt írva, a napok is , amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.Mily drágák nekem szándékaid Istenem, mily hatalmas azoknak száma!" Zsoltárok 139:13-17


Áldott hetet mindenkinek!!

Hétvége

Nyugodt hétvégénk volt, borús időjárással, de bent a kályha melege nem engedte, hogy borúsak legyünk:) Nagy volt a zsivaj, játék és játék, ahogy szoktuk:)Bár sajnálom, hogy nem voltunk kint a friss levegőn....

Festettünk, sokat rajzoltunk, zsírkrétáztunk, feladatlapoztunk, cserepet festettünk és gipsz formákat.
Dió törés és pucolás is a program része.....:)
Jól telt a hétvége, áldás volt számomra a pihenés....azért is mert nehezen tudok pihenni, megállt parancsolni magamnak...pedig néha kell:)Csak úgy együtt lenni a családdal, nem sütni, nem főzni, nem takarítani, nem tevékenykedni, csak játszani, beszélgetni, figyelni a gyerekeket...örülni:))))

A cserépkályhás dolog is lezárult, döntés született:) Az idén nem, de a jövőben szeretnénk rakatni mindenképp, mert látjuk, hogy jobb mint a kandalló. Most örülünk és hálát adunk, hogy van ez....ami végül is nem rossz, mert meleget ad, csak nem tartja olyan sokáig mint a cserépkályha, de ez nem olyan vész, reggel úgyis korán kelünk, mire a gyerekek felkelnek, egy szobában már biztosan meleg van:))Már csak meg kéne tanulni szabályozni egy kicsit a meleget.....:)))))))


Gondolat ébresztés mára:)

Tavasz volt, de én a nyarat vártam,
 a meleget , a patakok hűs vizét
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és  a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni;
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.
(Írója egy14 éves fiú)

Kérdések...:)

Fém hordozható kandalló vagy cserépkályha?

Ha egyik miért ha másik miért?

Cserépkályhát mennyiért raknak fel, ha van anyagom hozzá?

Köszi:)

Találtam egy jó cikket:)                                  még egy jó oldal:)

Most már tudom, a cserépkályha az igazi....már csak cserép meg kályha kéne és egy ember aki felrakja:)))

Változás...

Vannak kényszer megoldások az életemben, amiket nem tudom jelenleg, hogyan lehetne másképp megoldani....de reménykedem, hogy találunk rá jó megoldást....Nem mindig egyszerű a legjobb döntést meghozni...már-már nehéz:)))De hiszem, hogy az Úr látja ezeket a döntéshelyzeteket, látja ezeket a megoldásokat és az Ő kegyelme velünk van....Vele jól dönthetünk...ne gondoljatok egetverő dologra...ezek egyszerű dolgok....de mégis nagyok...

Az egyik döntés, amiben egységre jutottunk, hogy a gyerekek mostantól, mától délben fognak haza járni.
Jelen pillanatban csak annyit tudok erről mondani, az úr helyezte a szívemre ezt, sok mindenen keresztül. Egyenlőre nem tudom hogy is lesz ez, könnyebb lesz vagy nehezebb..(nem az, hogy itthon vannak, hanem számomra  vinni és hozni nehéz télen mind a négyet vagy kettőt biciklivel vagy gyalog?...)de mivel hiszem, hogy az Úr helyezte ezt a szívemre rossz nem lehet....:))


...és persze tele van az élet apró döntésekkel:))))))))

Tegnap kismamakörön voltam...jó volt együtt lenni, jó volt érezni és látni a szeretetet ami köztünk van...és jó volt megosztani életünket.....


Még valamit megosztok veletek:) Hátha nektek is tetszeni fog az ötlet és örömet okoztok szeretett férjeteknek:) (esetleg feleségeteknek , ha erre tévedne egy férj:)
Nagyon jó ötletet adott az Úr a minap:)és egy levelet írtam Petinek:)Nem fogom részletezni a levelet, csak az alapötletet mondom:) Szóval összeírtam minden jó tulajdonságát, minden pozitív jellemvonását és még sok mást pl: Szeretem türelmed - és írtam egy hozzá tartozó igét mellé pl:Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri. Példabeszédek 25:15
Garantált siker:) Próbáljátok ki, ha tetszik az ötlet:)


Áldott napot!!

Pár gondolat....

Sok -sok gondolat motoszkál bennem...igyekszem csinálni a tanulmányokat amikbe belefogtam...mindkettő mintha egybevágna...végül is a cél ugyanaz...változás, Isten képére való formálódás.....az Ő dicsőségére való élés a saját életemben, a családom életében és a környezetem életében...egyszerű leírni ezeket a szavakat....de nem mindig ennyire egyszerű megélni a mindennapokban....Az Úr adjon erőt hozzá!:)

" Soha nem fogod igazán élvezni a többi embert, soha nem lesz egészséges önbizalmad, soha nem fogod életedet Istennek tetsző megelégedettségben élni, soha nem fogod legyőzni irigységedet, és nem fogsz szeretni másokat úgy, ahogy kellene, amíg meg nem köszönöd Istennek, hogy olyanná teremtett, amilyen vagy."

James Hufstetler

"Mikor válik egy nő felnőtté? Talán akkor, amikor már nem hasonlítja össze saját életét másokéval. Amikor már nem vár az Igazira. Amikor már nem arról álmodozik, hogy bárcsak máshoz ment volna feleségül, vagy hogy a gyermekei nagyobbak is lehetnének.

Akkor válunk felnőtté, amikor életünket és szerepünket Isten szemszögéből látjuk, amikor megköszönjük Istennek a tőle kapott szerepünket, és ajándéknak, nem pedig keresztnek tekintjük sorsunkat;amikor reggelente azt kérdezzük:Istenem, hogy szerezhetek neked dicsőséget, betöltve a tőled kapott szerepet?" Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül

Koncert vagy nem?

Volt akinek csak egy híresség koncertje....volt aki csak kíváncsiskodott valami újat keresve....volt aki Istent dicsőíteni jött a tegnap esti koncertre....

A vegyes társaság érződött...de valóban..az első ének után felhívta Darlen a figyelmünket, hogy ez nem egy koncert...itt Istent dicsőitjük..itt Isten jelenléte van!

Érezhető volt jelenléte a számomra..megérintett az énekeken keresztül..azon a pár igei gondolaton keresztül amit közbe szúrt...nem koncerten voltunk..hanem teljes szívünkkel Istent magasztalhattuk...sok ismerős ének volt...pár újjal megfűszerezve...bátorító szöveggel..átformáló szöveggel...mert az ige átformál...és ha a szöveg az ige..hm..szóval nagyon jó volt és úgy elrepült az a röpke két óra...úgy maradtam volna még....de itthon is folytatódhat mindez:) és vasárnapról vasárnapra felemeljük Szent Nevét!!!!!!!!De jó!

Arra lettem figyelmes, hogy bár angol tudásom hiányos..szinte mindegyik éneket tudtam..sokat hallgattuk itthon és persze sokat le is fordítottak és énekeljük a gyülekezetben...ezt vicces volt észre vennem magamon...miközben nem vagyok nagy Hillsong rajongó...bár talán egyre inkább...:)))Hiába hatással vagyunk egymásra...és az évek alatt egyre inkább...hm..mi lesz ebből:))))))))))))))))))

A gyerekek is jól érezték magukat itthon....mamáék kellőképpen elfáradtak....Mozgalmas este volt sok játékkal....és még sok egyébbel:))

Este sétáltunk még egy nagyot....jól esett az idő is kellemes volt...hálás voltam ezért is...beszélgettünk is:) Úgyhogy ez a része is megvolt....:) Nagyon örültem neki...a mai nap nyugodtan teljes pihenéssel indult...fél 5 kor ébredtünk először aztán fél 7 kor másodszor....játszottunk délelőtt, feladat lapoztunk rajzoltunk szépeket.....és el is röppent...már csak azt vettük észre , hogy indulni kell dolgozni Petinek...így hát ő nincs itthon délután..de remélem alszanak egy nagyot a gyerkőcök és akkor már nem sokat kell várni, hogy haza érjen...6 körül már itthon lesz megint.....

Ma pihenünk..már rég volt ilyen hétvégénk..az idő enyhe...eső is esett..még van pár tőke amit ki kell ásni a kertben de a többi kész....a szőlő oszlopokat csütörtökön sikerült kicserélni és pár tőkét is kiásni...diópucolás van hátra....és úgy hallom még a gyerekekhez be kell nézzek..mintha dobolnának..:)))

Áldást nektek!!

Program:)

Ma eljött az ideje, hosszú-hosszú hónapok után, hogy egy kicsit kettesben is elmenjünk. Most nem csak úgy megyünk beszélgetni, sétálni, hanem a Hillsong koncertre megyünk. Bár én nem vagyok nagy Hillsong rajongó, Peti talán jobban:) Mondanivalóval teli énekeikben az Urat dicsérik. Van egy pár kedvencem....de előnyben részesítem a magyar énekeket. Amiket magyarra fordítanak vagy amit magyarok írnak:) Ezeket én is a gyerekek is jobban megértik:) :) Magyarul énekelünk:)

Most éppen ez a kedvenc a gyerekeknél: Üdv a Királynak!

Várom már ezt a kis csendes estét:) Legutoljára márciusban voltunk randizni....azóta pedig nem volt megállás...de jó reménységgel vagyunk..és jövőre szeretnénk egy kicsit több napra elmenni kettesben. Jövőre már Nátánael is nagyobb lesz , majdnem két éves lesz februárban. Mert februárra tervezünk valamit, valahová...nézegetem a helyeket...ha tudtok valami jó helyet, ami csendes, nyugodt, zöld környezetbe van és nincs túl messze...akkor szóljatok:) Jövőre 7 éves házasok leszünk márciusban...el sem hiszem....úgy repül az idő..7 izgalmakkal, boldogsággal, próbákkal teli év....Évek...hm...hálás vagyok ezekért az évekért...volt benne minden...Szóval tervegetek, mert tudjátok, azt nagyon szeretek...Jah wellneselni nem akarunk...el sem tudnám képzelni, hogy az pihentető lenne számomra...egy csendes nyugodt helyre van szükségünk:)))

Ma Jakab papa és mama fog vigyázni a gyerkőcökre.....már nagyon várják a gyerekek....élveznek játszani velük.. papával bírkóznak:) Mamával inkább a lányok játszanak....valami csendeset..:)

Megyek is még van mit elrendezzek mire jönnek...hiszen itt van mindjárt a fél négy:)

Áldott napot!

Nyugalom...

Igen, ez a nap sokkal nyugodtabban telik, mint a múltkori bejegyzésem napja:) Nem sütök és jelenleg nem pattog senki a családban.

Ma végre itthon van Peti is, már rég volt szabadnapja és így szépen komótosan dolgozgatunk a kertben...hol máshol??:)

Rodé belázasodott a hét elején, de mára már kutya baja, nem így van Nati, akinek mindene összefolyik:( Valószínű éjszaka fázhatott meg, eléggé lehűl a levegő az ő szobájukban, a kályha sem tartja olyan jól a meleget és a szigeteléssel is vannak gondok...megoldást kell erre keresnünk....jó lenne egy cserépkályha....

Ma a nagyok csak délig vannak oviban..mert Peti értük tud ilyenkor menni, ha itthon van...nagy kiváltság ez nekik..nagyon örültek reggel, mikor mondtam, hogy eljött a nagy nap, haza jöhetnek délben...és ráadásul Manassé sem biciklivel ment, hanem vitték..mert Papa reggel jött hozzánk:) Dupla öröm..boldogság...

Ennyi is elég egy gyermek túláradó örömének:)

Szép napot!:)

A pofira esés esete...

A tegnapi nap édesanya betervezte , nah nem a pofira esést, hanem inkább a torta sütést. Barátnője kereszt fiának születésnapjára egy traktor tortát akart sütni. Hogy meglett-e a torta vagy sem...majd kiderül.

Az egész nap a napsütés és a hideg szél jegyében telt, két gyerekkel reggel oviba bicikliztek, majd ott átöltöztek, rövid , de tartalmas búcsú után édesanya vissza indult otthon maradt két csemetéjéhez és az egyetlen férjéhez. Mos nem történt semmi a biciklivel:) a szerelő jó munkát végzett, azóta működnek a váltók és édesanya a meredek emelkedőn sem száll le,pedig ott mindenki tolja a biciklit....de mit neki...van váltó x sebesség és úgy teker fel, mintha sík talajon karikázna...szóval e szép napon miután a reggeli mozgás megvolt...haza érkeztével elbúcsúzott egyetlen férjétől, aki dolgozni ment...két gyermekével hancúrozott egyet és a mosogatásnak nekilátott...mosott egyet, takarított ..és már ebédelhettek is....a finom ebéd után nyugovóra tért a kis család..s még édesanya is elaludt...de úgy..de úgy...hogy fel sem ébredt....csak aludt és aludt...egyszer csak az ágya mellett áll két gyermeke...Felébredtünk!:) mondta a nagyobbik:) Édesanya is kipattant az ágyból..úha fél négy rohanok az oviba:)Még jó, hogy felébresztették..két másik gyermeke nem tudta volna mi történt...pedig csak aludt és aludt:) Miután kipattant, el is pattant otthonról.

Csak úgy szelte a szelet....Délután játék és játék..minden gyerek pattogott és pattogott...lekötni őket csak egy nagy kővel lehetett volna..de azért azt mégsem tehetjük:) A torta sütés elkezdődött..és ez itt a történet lényege...a lapok már kész voltak...a krém is félig..már "csak" össze kellett rakni...édesanya rajzolt egy szép traktort...megtervezte, megfigyelte és nekilátott...kivágta, megkente, megnyalta és igen nagyon jó és nagyon finom volt....Kb két óra alatt a remekmű elkészült, a gyerekek zöld és barna krémet nyalakodtak...töménytelen mennyiségben...kinek a szájába nyomta a habot..kinek a tálba vagy nagykanálba:) Így 7 órára befejezte a munkát s nagyon örült, hogy nem késő estig kell dolgozni vele...nah igen ám..de itt van az a bizonyos 7 óra pár perc...mikor is az történt...hogy az egyik gyermek..elárulom a legnagyobb..még mindig pattogott és pattogott...és a tortát felpattintva a torta pofira esett a konyha közepére..a repülés nagy volt..s mégis pár másodperc alatt megtörtént...a katasztrófa..micsoda landolás..micsoda érkezés és micsoda látvány....aki nem látta elképzelni sem tudhatja..Édesanya fejéből az oxigén éltető ereje majd kiszállt...lefőtt mint a kávé...szóhoz jutni nem tudott...még egy sikoly sem jött ki a tortán...vagyis a torkán...:)Hogy mi történt ezután...most jön csak a java..a gyerekek megörvendeztek és a tortának nekiláttak..ott a szőnyegen a konyha közepén...miután édesanya összekaparta ami még menthető...a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyalta a szőnyeget...zöld volt minden és mindenki...Édesanya erőt vett magán..s még jó hogy aludt délután:) mert ha nem tette volna a torta se készült volna el...így nekilátott újra és megcsinálta újra ...8 óra pár perckor kész volt az új torta...azt már csak remélni tudjuk, hogy szösz és hajszál nem került bele...s az ünnepeltnek tetszeni s ízleni is fog a pofira esett torta...a bíztatás megvolt..."Ez szebb lett mint az első!" mondták a gyerekek...hogy így van-e azt most már megmutatni nem tudom..mert az elsőről kép nem készült....de Édesanyának az jobban tetszett...:) Így történt ez az eset...s remélem még egyszer elő nem fordul.......

..... pattogós gyerekek mellett sütni elég pattanós...

Iskoláról....

Az iskoláról találtam egy nagyon jó cikket, ajánlom figyelmetekbe!Ami értékes tartsátok meg, ami nem azt hagyjátok itt:)

Miért nem oktatnak az iskolák?

*John Taylor Gatto*

*1990. január 31-én hangzott el ez a beszéd, amikor a szerző átvette New York városának Év Tanára díját*.

Mindazoknak a nagyszerű tanárismerőseimnek a nevében veszem át ezt a díjat, akik az évek során arra törekedtek, hogy a gyerekekkel való találkozásuk hiteles legyen; azoknak a férfiaknak és nőknek nevében, akik sosincsenek eltelve önmagukkal, akik szüntelenül kérdéseket tesznek föl, akik mindig igyekeznek megfogalmazni és újrafogalmazni, hogy mit is kellene jelentenie az "oktatás" szónak. Az Év Tanára díj birtokosa nem a legjobb tanár - ők túl csöndesek ahhoz, hogy csak úgy észrevehessük őket -, hanem zászlóvivő; azoknak a nyilvánosság előtt láthatatlan embereknek a jelképe, akik életüket örömmel állítják a gyerekek szolgálatába. Ez a díj éppen annyira az övék, mint az enyém.

Korunkban nagy válságát éli az iskola. Gyerekeink tizenkilenc ipari nemzet között sereghajtók olvasásban, írásban és számtanban. A legutolsók. A világ narkomániás gazdasága az árucikkek fogyasztására épül; ha nem vásárolnánk annyi álomport, az üzleti világ összeomlana - és az iskolák fontos értékesítési helyek. A tizenévesek között nálunk a legmagasabb az öngyilkosok aránya, és a többségük a gazdagok közül kerül ki, nem a szegények közül. Manhattanben az új házasságok ötven százaléka öt évet sem ér meg. Kétségtelen, hogy valami baj van.

Iskoláink válsága egy nagyobb társadalmi válságot tükröz. Úgy tűnik, elvesztettük az önazonosságunkat. Példa nélküli a gyerekek és az öregek világtól való elzárásának mértéke: senki sem beszél már velük. Márpedig ha a gyerekek és az öregek nem érintkeznek egymással naponta, akkor a közösség csak egy jövő és múlt nélküli folytonos jelenben él. Valójában a "közösség"

szó nem is nagyon használható az egymással való viselkedésünk megnevezésére.

Hálózatokban élünk, nem közösségekben, és mindenki, akit csak ismerek, magányos ettől. Furcsa módon az iskola főszerepet játszik ebben a tragédiában, mint ahogy a társadalmi osztályok bűntudatának növekedésében is. Úgy tűnik, emberválogatásra használjuk az iskolát, egy kasztrendszert hozunk létre, amelyben aztán ott vannak a metrókban barangolva kéregető és az utcán alvó érinthetetlenek.

Nagyon érdekes jelenségre lettem figyelmes huszonöt éves tanári pályafutásom

alatt: a tanítás és az iskolák egyre jelentéktelenebbé válnak a bolygó nagy vállalkozásai számára. Senki sem hiszi már el, hogy a tudósokat természettudományi órákon képzik, a politikusokat állampolgári ismeretek órákon, a költőket angolórákon. Igazság szerint az iskolák valójában csak engedelmességet tanítanak. Nagy rejtély ez előttem, mert ezernyi emberséges, törődő ember dolgozik az iskolákban tanárként, segédként és igazgatóként, ám egyéni erőfeszítéseikben alulmaradnak az intézmény elvont logikájával szemben. Noha a tanárok törődnek a gyerekekkel és nagyon keményen dolgoznak, az intézmény pszichopata; nincs lelkiismerete. Megszólaltat egy csengőt, mire a versírás kellős közepén tartó fiatalembernek be kell csuknia a füzetét, és egy másik cellába kell vonulnia, ahol emlékezetébe kell vésnie, hogy az emberek és a majmok közös őstől származnak.

Kötelező oktatásunk rendszerét Massachusetts államban találták ki 1850 körül. Becslések szerint Massachusetts lakosságának nyolcvan százaléka ellenezte; néha fegyverekkel. A Cape Cod-i félszigeten fekvő Barnstable lakossága egészen az 1880-as évekig óvta a gyerekeit, de aztán a nemzetőrség elfoglalta a települést, és a gyerekek fegyveres őrizet mellett meneteltek iskolába.

Íme egy elgondolkodtató furcsaság: Ted Kennedy szenátor hivatala nemrégiben közzétett egy tanulmányt, amelyben az áll, hogy a kötelező oktatás bevezetése előtt az államban 98%-os volt az írni-olvasni tudók aránya, utána pedig sosem emelkedett 91% fölé, ahol 1990-ben áll. Remélem, ezt érdekesnek találják.

Itt egy másik elgondolkodtató furcsaság: az otthoni iskoláztatás mozgalma szép csöndben akkorára nőtt, hogy ma már másfél millió fiatalt kizárólag a saját szüleik tanítanak. Múlt hónapban az oktatási hírügynökség azt a meglepő hírt közölte, hogy úgy tűnik, az otthon tanított gyerekek gondolkodás terén öt vagy akár tíz évvel is megelőzik beiskolázott társaikat.

Nem hiszem, hogy egyhamar megszabadulunk az iskoláktól - az én életemben biztosan nem -, de ha változtatni szeretnénk a dolgok tudatlansági katasztrófába torkolló folyásán, akkor be kell látnunk, hogy az iskola nagyon jól "iskoláztat", de nem "oktat" - tervezéséből kifolyólag. Nem a tanárok hibája ez, nem is a kevés pénzé, hanem arról van szó, hogy az oktatás és az iskoláztatás sosem lehet egy és ugyanaz a dolog.

Horace Mann, Barnard Sears, Harper (University of Chicago), Thorndyke (Columbia Teachers College) és még néhány más ember a tömegek tudományos igazgatására tervezte az iskolákat. Az iskolának az a feladata, hogy szabályok alkalmazása révén szabályos embereket állítson elő, megjósolható viselkedésű, irányítható embereket.

Az iskolák nagyon sikeresek ebben. Társadalmunk azonban szétesőben van, és egy ilyen társadalomban csak az önálló, magabiztos és individualista emberek sikeresek - hiszen halott az eltartottakat és a gyöngéket óvó közösségi élet. Mint már mondtam, lényegtelen, hogy mi kerül ki az iskolákból. A jól iskolázott emberek jelentéktelenek. Árulhatnak filmeket vagy borotvapengéket, aktákat tologathatnak és telefonon beszélhetnek, vagy számítógépek villogó képernyői előtt ülhetnek bután, de emberi lényekként hasztalanok. Hasztalanok mások és önmaguk számára.

Azt hiszem, a minket körülvevő napi szenvedést javarészt az okozza, hogy abszurd felnőttekké válásra kényszerítjük a gyerekeket, Paul Goodman harminc évvel ezelőtti szavaival élve. Az iskoláztatást érintő reformoknak foglalkozniuk kell az iskoláztatás abszurditásaival.

Abszurd és életellenes egy olyan rendszer részének lenni, amelyik pontosan ugyanolyan korú és ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartozó emberekkel zár össze bennünket. Ez a rendszer gyakorlatilag elvágja az embert az élet mérhetetlen tarkaságától és az együttműködő változatosságtól; elvágja önmaga egy részétől, a saját jövőjétől, és egy folyamatos jelenhez igazítja, majdnem úgy, mint a televízió.

Abszurd és életellenes egy olyan rendszer részének lenni, amelyik arra kényszerít bennünket, hogy egy verset olvasó idegent hallgassunk, amikor mi építészetet szeretnénk tanulni, vagy hogy egy idegennel ücsörögve építészetről beszéljünk, amikor mi verset szeretnénk olvasni.

Abszurd és életellenes, hogy fiatalságunk minden napján egy gong hangjára cellából cellába vonuljunk egy olyan intézményben, amely nem engedi meg az egyedüllétet, sőt még az otthon szentélyébe is elkísér bennünket a "házi feladat" elkészítésének követelményével.

"Hogyan tanulnak meg olvasni?" - kérdik önök, a válaszom pedig a következő:

"Emlékezzenek Massachusetts tanulságaira." Ha a gyerekek teljes életet élhetnek, nem pedig korosztályokra osztottat cellákban raboskodva, akkor könnyedén megtanulnak írni, olvasni és számolni, feltéve, hogy mindezeknek a tevékenységeknek értelmét látják a körülöttük kibontakozó életben.

Ne feledjék azonban, hogy az Egyesült Államokban szinte senki sem kap sok megbecsülést, aki olvas, ír vagy számol. A fecsegők országa vagyunk, a fecsegőket fizetjük meg legjobban, a fecsegőket csodáljuk legjobban, így hát a gyerekeink állandóan fecsegnek, utánozzák a televízióban látható mintaképeket és a tanárokat. Ma már nagyon nehéz megtanítani az "alapokat", mert a társadalmunkban ezek valójában nem is alapok többé.

Jelenleg két intézmény irányítja a gyerekeink életét: a televízió és az iskola, ebben a sorrendben. Mindkettő végtelen, szűnni nem akaró elvontsággá fokozza le a valódi világbeli bölcsességet, bátorságot, mértéktartást és igazságosságot. Az elmúlt évszázadokban a gyerekek és a kamaszok valódi munkával, valódi jótettekkel, valódi kalandokkal töltötték idejüket, és realisztikus keresést folytattak olyan mentorok után, akik azt taníthatták nekik, amit tényleg meg akartak tanulni. Sok időt töltöttek közösségi tevékenységekkel, a szeretet gyakorlásával, a közösség minden szintjének megismerésével és tanulmányozásával, a házépítés elsajátításával, és tucatnyi egyéb, a férfivá vagy nővé váláshoz szükséges feladattal.

A tanítványaimnak azonban az alábbiakra megy el az idejük:

A hét 168 órájából 56-ot alszanak a gyerekeim. Marad tehát 112 órájuk önmaguk megformálására.

A gyerekeim hetente 55 órát töltenek tévénézéssel a legújabb hírek szerint.

Marad tehát heti 57 órájuk a felnőtté váláshoz.

A gyerekeim hetente 30 órát töltenek iskolában, körülbelül 6 órájukba kerül a készülődés, a bejárás és a hazajárás, és átlagosan heti 7 órát fordítanak a házi feladatokra. Ez összesen 45 óra. Ez idő alatt folyamatos megfigyelés alatt állnak, sem idejük, sem helyük nincs az egyedüllétre, és megfenyítik őket, ha a saját fejük szerint próbálnak mozogni térben és időben. Marad tehát heti 12 órájuk az egyedi tudat kialakítására. Persze a gyerekeim esznek is, ahhoz is idő kell; nem sok, mert a családi étkezés szokását már nem ismerik. Ha azonban heti 3 órát számítunk föl az esti étkezésekre, akkor azt kapjuk, hogy mindegyik gyereknek heti 9 órája marad önmagára.

Ennyi nem elég. Ennyi nem elég, ugye? Persze minél gazdagabb a gyerek, annál kevesebb tévét néz, de a gazdag gyerek idejét is éppen ilyen szűkre szabja a tömegszórakoztatás némileg gazdagabb tárháza, és az, hogy egy sor magánórára kötelezik olyan tárgyakban, amelyeket csak ritkán választ meg ő maga.

Furcsa, de mindezek csak kozmetikázottabb módjai az emberek függővé tételének. Az ilyen emberek képtelenek kitölteni a saját idejüket, képtelenek értelmes tartalommal és örömmel teli életet élni. Országos betegség ez, ez a függőség és céltalanság, és szerintem az iskolázásnak, a televíziónak és a tanítási óráknak - az egész chautauqua-elképzelésnek - sok közük van hozzá.

Gondoljunk csak az országot pusztító dolgokra: a kábítószerekre, az esztelen versengésre, a szórakozásból űzött szexre, az erőszak pornográfiájára, a szerencsejátékokra, az alkoholra, és mind közül a legrosszabb pornográfiára, a vásárlásnak szentelt életekre, a felhalmozásra mint filozófiára. A függő emberek szenvedélyei ezek, és az iskoláink elkerülhetetlenül ezt hozzák létre.

Szeretném ismertetni önökkel, hogy milyen hatással van a gyerekre az, hogy megfosztják őket minden idejüktől - a felnőtté váláshoz szükséges idejüktől -, és elvontságokkal foglalkozásra kényszerítik őket. Hallaniuk kell ezt, mert csupán megtévesztés az a reform, amelyik nem veszi tűz alá ezeket a rendellenességeket.

1. A tanítványaimat nem érdekli a felnőttek világa. Ez szemben megy több

ezer év tapasztalatával. A fiatalokat mindig is a nagyok alapos megfigyelése

izgatta leginkább, de manapság senki sem akar felnőni. És ki hibáztathatja

őket ezért? Játékok vagyunk.

2. A tanítványaimban szinte semennyi kíváncsiság nincs, és ami van, az

sem tart sokáig; nem tudnak hosszabb ideig figyelni, még az általuk

választott dolgokra sem. Látnak valami kapcsolatot a teremváltásra újra meg

újra felszólító csengő és az elillanó figyelem jelensége között?

3. A tanítványaimnak szegényes a jövőfelfogása, alig értik, hogy a holnap

milyen bonyolultan kapcsolódik a mához. Mint már mondtam, folytonos jelenben

élnek, tudatuk a jelen pillanatnál véget ér.

4. A tanítványaimat nem érdekli a múlt, nem fogják fel, hogy miként

határozza meg a múlt a saját jelenüket, miként korlátozza a választásaikat,

formálja értékeiket és életüket.

5. A tanítványaim kegyetlenek egymással, nem éreznek részvétet a

szerencsétlenül járt iránt, kinevetik a gyengeséget, és megvetik azokat,

akik nagyon is jól láthatóan segítséget igényelnek.

6. A tanítványaim kínosan érzik magukat meghitt vagy őszinte

helyzetekben. Sejtésem szerint e tekintetben olyanok, mint a legtöbb örökbe

fogadott ember, akit ismerek: nem tudnak mit kezdeni a valódi meghittséggel,

mert egész életükben egy titkos belső ént védelmeztek egy olyan nagyobb

külső személyiség burka alatt, amelynek mesterséges darabkáit a televízióból

kölcsönözték, vagy a tanárok manipulálására szedték össze. Mivel nem azok,

mint akiknek mutatják magukat, az álruhájukat elkoptatja a meghittség, így

hát kerülniük kell a meghitt kapcsolatokat.

7. A tanítványaim anyagiasak, az anyagiasan mindent "osztályzó" tanárok

példáját követik - és a televízióban látható mentorokét, akik a világon

mindent ingyen kínálnak.

8. A tanítványaim függők, passzívak, és új kihívásokkal találkozva

elbátortalanodnak. Ezt gyakran külső hősködéssel, dühvel vagy

agresszivitással leplezik, odabent azonban bátorság nélküli űr van.

Említhetnék még mást is, amivel egy iskolareformnak meg kellene birkóznia ahhoz, hogy az ország hanyatlását megakadályozza, de mostanra már megértették a mondandómat, akár egyetértenek vele, akár nem. Vagy az iskolák okozták ezeket a rendellenességeket, vagy a televízió, vagy mindkettő.

Egyszerű számtan kérdése az egész: az iskola és a televízió veszi el a gyerekek minden idejét. Ez semmisítette meg a saját gyerekei oktatásából kiszorult amerikai családot. A televízióban és az iskoláztatásban kell rejlenie a hibának.

Mit lehet tenni? Először is napról napra, évről évre zajló szüntelen és vad országos vitára van szükségünk. Addig kell ordítoznunk és vitáznunk erről az iskola nevű dologról, amíg helyre nem hozzuk, vagy végképp el nem rontjuk.

Vagy az egyik, vagy a másik. Ha helyre tudjuk hozni: jó. Ha nem tudjuk, akkor ott van az otthoni tanítás reményteljes útja. Ha erre fordítjuk a családnevelésre költött pénzt, akkor két legyet üthetünk egy csapásra: a családokat is rendbe hozzuk és a gyerekeket is.

Lehetséges valódi reform, de egy fillérbe sem kellene kerülnie. Újra kell gondolnunk az iskoláztatás alapjait, és el kell döntenünk, hogy mit és miért tanuljanak a gyerekek. Ez az ország 140 éven át a "szakértők" fölényes parancsnoki központjának, egy társadalommérnökökből álló központi elitnek a célkitűzéseit próbálta ráerőltetni az emberekre. Ez nem vált be. Nem fog beválni. Emellett ezzel durván elárulták a demokrácia ígéretét, amely pedig egykor csodálatos kísérletté tette ezt az országot. Az oroszok kísérlete, hogy platóni köztársaságot hozzanak létre Kelet-Európában, a szemünk előtt mondott teljes csődöt. A mi kísérletünk is, hogy ugyanazt a fajta központi merevséget erőltessük az emberekre az iskola felhasználásával, éppen darabjaira esik, bár lassabban és fájdalmasabban. Azért nem működik, mert az alapfeltevései gépiesek, emberellenesek, és ellenségesek a családi élettel szemben. Lehet gépies oktatással irányítani az életet, de az élet mindig visszavág a társadalmi rendellenességek fegyvereivel: kábítószerekkel, erőszakkal, önpusztítással, közönnyel és a tanítványaimban látott tünetekkel.

Legfőbb ideje visszatekinteni, hogy újra szert tegyünk egy működő oktatási filozófiára. Az egyik kiváltképpen kedvelt filozófiám az európai uralkodó osztályok kedvence volt évezredeken át. Az óráimon annyit használok belőle, amennyit csak tudok; vagyis annyit, amennyivel még megúszom szárazon a kötelező oktatás jelenlegi intézményében. Azt hiszem, a szegény gyerekeknél éppen olyan jól beválik ez a filozófia, mint a gazdagoknál.

Az oktatás eme elit rendszerének magva az a hit, hogy az önismeret a tudás egyetlen igazi alapja. E rendszerben a gyerekeket minden életkorban magukra hagyják egy megoldandó problémával egy irányítatlan környezetben. A probléma néha nagyon kockázatos, például vágtatás vagy ugratás egy lóval, ám természetesen elit gyerekek ezrei oldanak meg ilyesmiket sikeresen tíz éves koruk előtt. El tudják képzelni, hogy egy ilyen kihívásnak megfelelt ember valaha is kételkedni fog a képességeiben? A probléma néha a magány tökéletes elsajátítása, mint Thoreau esetében a Walden-tónál, vagy Einstein esetében a svájci vámhivatalban.

Egyik korábbi tanítványom, Roland Legiardi-Lura - noha szülei meghaltak, és semmit nem örökölt - egyedül biciklizte át az Egyesült Államokat, pedig jóformán még fiúkorban volt. Csoda hát, hogy amikor felnőtt fejjel filmet szeretett volna készíteni Nicaraguáról, akkor egyetlen fillér és mindenféle filmes tapasztalat nélkül is nemzetközi díjat nyert? Pedig egyébként ácsként dolgozott.

Jelenleg elvesszük a gyerekeinktől az önismeret kifejlesztéséhez szükséges összes időt. Ennek véget kell vetnünk. Olyan iskolai élményekben kell részesítenünk őket, amelyek visszaadják ennek az időnek a jelentős részét; már kiskoruktól kezdve rájuk kell bíznunk a független tanulást; valószínűleg iskolai keretek között, de távol az intézményi környezettől. Olyan tantervet kell készítenünk, amely esélyt biztosít mindegyik gyerek számára a saját egyéniségének és önbizalmának kifejlesztéséhez.

Nemrégiben hetven dollárt adtam egy tizenkét éves lány tanítványom kezébe, és az angolul nem beszélő anyjával együtt busszal elküldtem New Jersey partja mentén Sea Bright rendőrfőnökéhez, hogy meghívja egy ebédre és bocsánatot kérjen, amiért eldobott egy üdítős üveget a parton. E nyilvános bocsánatkérésért cserébe elértem a rendőrfőnöknél, hogy a lány egy napra betekintést nyerhessen egy kisvárosi rendőrség életébe. Pár nap múlva két másik tizenkét éves tanítványom utazott egyedül Harlemből a West First Streetig, ahol egy újság szerkesztőjénél kezdtek tanonckodni, a következő héten pedig három tanítványom reggel hatkor a jersey-i mocsár közepén fog állni, ahol egy teherszállító társaság vezetőjét tanulmányozzák, amint 18 kerekűeket indít Dallasba, Chicagóba és Los Angelesbe.

"Speciális" gyerekek ők egy "speciális" programban? Bizonyos értelemben igen, de a gyerekeken és rajtam kívül senki sem tud erről a programról.

Barátságos, okos és éber Central Harlem-i gyerekekről van szó, de olyan rossz iskolázásban részesültek, hogy amikor hozzám kerültek, legtöbbjük összeadni és kivonni sem tudott. És egyikük sem tudta, mennyi New York város népessége, vagy hogy milyen messze van New Yorktól Kalifornia.

Aggaszt ez? Természetesen, ám biztos vagyok abban, hogy ha szert tesznek önismeretre, akkor önállóan fognak tanulni; és csak az önálló tanulás bír tartós értékkel.

Tüstént szabad időt kell adnunk a gyerekeknek, mert ez az önismeret kulcsa, és amilyen gyorsan csak lehet, újra be kell vonnunk őket a való világba, hogy a szabad idejüket ne újabb elvontságokkal töltsék. Vészhelyzetben vagyunk, drasztikus tettek szükségesek a korrekcióhoz; a gyerekeink úgy hullanak az iskolázástól, mint a legyek. Mindegy, hogy jó vagy rossz iskolázásról van szó. Lényegtelen.

Mire van még szüksége egy átalakított iskolarendszernek? Többé nem élősködhet a dolgozó közösségen. Az emberiség főkönyvében csak a mi megtépázott bejegyzésünk szól arról, hogy elraktározzuk a gyerekeket és egyáltalán nem kérjük őket a közjó szolgálatára. Azt hiszem, az iskoláztatásnak egy darabig magában kell foglalnia a közmunkát. Amellett, hogy önzetlen cselekvésre tanít, ez a leggyorsabb módja annak, hogy a gyerekek valódi felelősséget kapjanak az életben.

Öt éven át vezettem egy gerillaprogramot, amelyben minden gyereknek - gazdagnak és szegénynek, okosnak és butának - évente 320 óra kemény közmunkát kellett végeznie. Évekkel később felnőttként tucatszám jöttek vissza hozzám, és elmondták, hogy a másik ember segítésének tapasztalata megváltoztatta az életüket. Megtanultak új módokon látni, megtanulták újragondolni a céljaikat és értékeiket. Tizenhárom éves korukban történt ez, a kísérleti iskola programomban; csak azért volt lehetséges, mert a gazdag iskolanegyedemben zűrzavar uralkodott. Amikor "stabilizálódtak" a dolgok, bezárták a kísérleti iskolát. Nagyon kevés pénz fölhasználásával nagyon sikeresnek bizonyult a meglehetősen vegyes gyerekcsoportokkal, nem engedélyezhették a fennmaradását. Rossz színben tűntek föl mellettünk a drága elitprogramok.

A városban nincs hiány valódi problémákból. Megkérhetjük a gyerekeket, hogy segítsenek a megoldásukban, cserébe pedig megbecsülést és figyelmet kapnak a felnőttek egész világától. Ez jó a gyerekeknek, és jó nekünk többieknek is.

Ez a tanterv Igazságot tanít, az összes elit oktatási rendszer négy legfőbb értékének egyikét. Ami jó a gazdagoknak és a hatalmasoknak, az bizony jó nekünk többieknek is; mi több, az ötlet teljesen ingyenes, mint ahogyan az összes többi valódi reformötlet is az oktatásban. A még több pénz és a még több ember csak tovább fogja betegíteni ezt az amúgy is beteg intézményt.

Önálló tanulás, közmunka, kalandos tapasztalatok, jó nagy adag magánélet és egyedüllét, ezernyi különféle gyakorlati lehetőség egynapos vagy hosszabb változatban - ezekkel mind hathatósan, olcsón és eredményesen lehet valódi iskoláztatási reformot kezdeni. Ám egyetlen nagyszabású reform sem fogja helyrehozni sérült gyerekeinket és sérült társadalmunkat, amíg az "iskoláról" alkotott elképzelésünkbe nem szőjük bele az oktatás fő hajtómotorjaként a családot. A svédek 1976-ban jöttek rá erre, amikor lényegében megszüntették a nem kívánt gyerekek örökbefogadásának intézményét, és inkább arra használták nemzetük idejét és kincseit, hogy megerősítsék a létező családokat, és így ne legyenek többé nem kívánt gyerekek. Nem értek el teljes sikert, de azt igenis elérték, hogy a nem kívánt svéd gyerekek száma az 1976-os 6000 főről 1986-ra 15 főre csökkent.

Vagyis meg lehet csinálni. A svédek nem kívántak tovább fizetni azokért a társadalmi bajokért, amelyek a gyerekek idegeneknél nevelkedéséből adódtak, így hát tettek valamit ebben az ügyben. Mi is képesek vagyunk rá.

A család az oktatás fő hajtómotorja. Ha az iskolákat a gyerekek szülőktől való elszakítására használjuk - és tévedés ne essék, ez a legfőbb feladatuk amióta John Cotton 1650-ben ezt tette meg a Massachusetts Bay Colony iskoláinak céljául, és amióta Horace Mann ezt tette meg a massachusettsi iskolák céljául 1850-ben -, akkor folytatódni fognak a jelenlegi rémségek.

Minden jó élet alapját a családi tanterv jelenti, és mi eltávolodtunk ettől a tantervtől; ideje visszatérni hozzá. A józan oktatáshoz úgy találjuk meg az utat, ha az iskoláink élen járnak a családi élet intézményesített szorongatásának megszüntetésében, és elősegítik a szülők és a gyerekek iskolaidő alatti együttlétét, hogy így megerősödhessenek a családi kötelékek. Ez volt a valódi célom, amikor elküldtem a lányt és az anyját Jersey partja mentén a rendőrfőnökhöz. Sok ötletem van a családi tanterv elkészítéséhez, és szerintem önök közül sokaknak szintén sok ötlete lesz, ha egyszer elkezdenek gondolkodni rajta. Az iskolákat megreformálni képes alulról szerveződő gondolkodás elindításával az a legnagyobb gondunk, hogy óriási érdekeltségek vannak, amelyek elveszik mindenki más elől a megszólalási lehetőséget, és éppen az iskoláztatás mai formájából húznak hasznot, noha az ellenkezőjét állítják. Követelnünk kell, hogy új hangok és új ötletek is meghallgattassanak: az én ötleteim és önökéi. Mindannyian eleget hallottuk már a televízióból és a sajtóból áradó szentesített hangokat; nem még több "szakértői" véleményre van szükség, hanem egy évtizeden át tartó vitára, amelybe mindenki beleszólhat. Az oktatási szakértőknek sosem volt igazuk, a "megoldásaik" drágák, önérdekeket szolgálnak, és mindig további központosítással járnak. Elég ebből. Ideje visszatérni a demokráciához, az egyéniséghez és a családhoz. Elmondtam a mondandómat. Köszönöm.

Egy-két újdonság:)

Amint érzékelitek és látjátok, a kert magával ragadott:) Persze csak mértékkel:)Nehéz határt húzni:)

Szóval teljesen elmerültem benne, mint a vízben:) A sok tervezgetés, ismeretszerzés...a sok-sok újdonság.

Az elején azt gondoltam, hogy menni fog ez nekem fejből, hiszen láttam gyerekkoromban anyukámtól, mamámtól ....de hamar ráébredtem , nem elég látni. Ha nem vontak be sajnos nem tapasztaltam meg és nem is jegyeztem úgy meg a dolgokat. Felszínes ismeretekhez jutottam, amik jók, hasznosak...de nem elég a kertészkedéshez:) Ezért kell az ismeretszerzés, a jó olvasmányok, tapasztalatok. Amennyire csak lehet bio kertet szeretnék...a legminimálisabbra csökkenteni a permetezést...vagy nullára, ahogy az idén is:)

Szóval megosztanék veletek pár blogot, hasznos oldalt, ahol ezekről a hasznos dolgokról olvashattok, hátha kedvet kaptok ti is egy kis kertészkedéshez, vagy ha már gyakorlott kertészek vagytok, írhatok pár hasznos tanácsot egy kezdő kertészkedőnek:)

Amit már most eldöntöttem, amennyire tőlem telik, a gyerekeknek szeretném megtanítani a kertészkedést annyira amennyire én el tudom sajátítani:)

http://ilkertje.blogspot.com/

http://kertinaplo.blogspot.com/

http://www.biokiskert.hu/

http://irodalom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=534070

http://probalkozas.lapunk.hu/

http://kertvarazsmagazin.blogter.hu/

Ha még ismertek hasznos oldalakat ebben a témában szívesen elolvasnám:)

Hasznos nézelődést minden érdeklődőnek:)!

Valami..valami...új...

Valami újat is írhatnék, sokszor jön fel bennem a gondolat...na de mit is?? Miről szól az életünk, mit csinálunk, mit csinálok....történik valami új is velünk, velem? Hm....A gyerekek is sokszor kérdezik, nincs valami új játék? Valami új ötletem mit játszanak?Hm....hát van...(általában:)

Igazából minden nap új...minden nap újat kezdhetünk...megfrissülhetünk...újra örülhetünk, újra szomorkodhatunk, újra és újra követhetünk el hibákat és újra és újra csinálhatunk valamit jól....Minden nap megvan a lehetőség egy új szokás elkezdésére , egy új étel megfőzésére, vagy egy új függöny cseréjére...:)

Tehát nap mint nap új dolgok vesznek körül:) Új életemmel...újra a Kereszthez jöhetek...Isten újra átölel..újra meghallgat....újra segít....újra tanít...

Mégis monotonnak tűnik sokszor a nap....pedig mennyi új van benne....:)

Ma például újjonan elültettem a málnákat...nah jó, hogy már írtam erről:) De az csak a gondolat volt...most a cselekvés is megtörtént:)) Ez nekem új volt:) Most már mindent elültettem....tegnap apósom segített a fákat elültetni....mára csak a málnák maradtak....és a szeder..

A gyerekek már nagyon izgatottak...a fák el vannak osztva...megvannak jelölve szalaggal...Manassé már az almafára akar mászni almáért...hát arra még várni kell...de a fa az övé...tavasszal ...ez azzal is jár majd, hogy locsolnia kell....a metszést nem bízom rá:))))))))

A másik új dolog, az iskolakezdés kérdése.....imádkozunk, hogy az Úr adjon bölcsességet, kell-e most menjen Manassé iskolába vagy sem...mi lenne a javára leginkább...hosszútávon...Ez most bennem egy fő imatéma....amiért nem szeretnék és nem is akarok aggódni...sokkal inkább Istenre bízni:) Mert Ő tudja a legjobban.

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben , mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseitek Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni a ti szívetek és gondolataitok a Krisztus Jézusban." Filippi 4 6-7

Ezt akarom megélni, hálás szívvel élni és békességem lesz ebben a dologban is:)

Mert Peti ezen nem aggódik, tudja, hogy az Úr megadja a maga idejében. Bár én is tudom, mégis sokkal hajlamosabb vagyok aggódni....de van kihez menjek és elmondjam ...és letegyem:)

Mostanában már nem szokás a gyerekeket amint lehet iskolába küldeni, sokkal inkább az kezd elterjedni, hogy maradjon ameddig csak lehet, persze ha tényleg nem unalmas neki már az ovi....a nevelési tanácsadóban , bárki kérhet iskolaérettségi vizsgálatot, ahol szakemberek vizsgálják meg a gyerekeket.

A mi óvodánkba minden évben kijönnek és megvizsgálják a gyerekeket, kíváncsian várom , mit mondanak majd...január -február körül.

Alapfeladatai a nevelési tanácsadás területén:
• annak megállapítása, hogy a gyermek, a tanuló magatartási, tanulási, beilleszkedési nehézséggel küzd, s ennek alapján szakvélemény készítése, valamint a gyermek, a tanuló fejlesztő foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával;
• az óvoda vagy a szülő megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez;
• segítségnyújtás a gyermek óvodai neveléséhez, a tanuló iskolai neveléséhez és oktatásához, ha gyermek, a tanuló egyéni adottsága, fejlettsége, képessége, tehetsége, fejlődésének üteme indokolja;
• pedagógiai, pszichológiai támogatás, fejlesztés, pszichoterápiás gondozás nyújtása a gyermeknek, a tanulónak a szülő bevonásával;
• a pedagógus nevelő és oktató munkájának pedagógiai és pszichológiai támogatása, segítése;
• a jogszabályban megfogalmazott ellenőrzési feladatok megvalósítása a szakvéleménnyel rendelkező gyerekek esetében.


Alapfeladatai a logopédiai ellátás területén:
• beszédindítás;
• beszédhibák javítása;
• nyelvi-kommunikációs zavarok javítása;
• diszlexia-megelőzés és terápia.


Alapfeladata a gyógytestnevelés területén:
• a gyermek, a tanuló egészségügyi célú testnevelési foglalkoztatása, ha az iskolaorvosi vagy szakorvosi szűrővizsgálat gyógy- vagy könnyített testnevelésre utalja.


Ellátási területe:
Az intézmény szolgáltatásait azok a 3-18 éves korú, illetve nappali rendszerű oktatásban részesülő gyermekek, tanulók vehetik igénybe, akik Debrecen városban vagy Mikepércsen állandó lakhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkeznek, illetve Debrecen vagy Mikepércs nevelési-oktatási intézményeiben tanulnak.

Új hét...

Ey kis játék négyesben, közben pedig a finom bölöni almát eszegetik:)

Az udvarunk tengernyi homokkal...semmi fűvel:)

A kis játszótér a gyerekeknek...

Az elültetett barack fák

A felásott veteményes, talán boldogulni fogok ekkora területtel...hát meglátjuk...a kísérletek éve következik:)Vagy minden sikerül amit tesz!!!!!!!!:)

Menyasszonyok...barátnőm kölcsön adta menyasszonyi ruháját, hogy játszanak vele a lányok...én is belebújtam...de ők jobban élvezték..s már alig várják, hogy igazi menyasszonyok lehessenek...:)

Új hét indult útnak...s mi is megyünk vele....

Áldott vasárnapunk volt, most én voltam a soros. Hiszem, hogy Isten a bárányhimlőt felhasználta az életemben a nehézségek és minden közepette, hogy áldássá váljon:) Mégpedig , hogy háromszor is el tudtam menni egyedül Istentiszteletre, és 100 % tudtam figyelni...s mintha mind a 3X nekem szólt volna az ige...tovább lendített kérdéseken, változtatott , formált...Hát ez a bárányhimlő áldása...amit még az elején nem láttam...csak reméltem, hogy valamit Isten biztosan akar formálni rajtam:) ebben a helyzetben is...és igen....ő minden körülmény között akar formálni...a rosszak és a jók között is...:) Így hát örülök, hogy éppen most éppen így történt minden...Áldás volt és áldás lesz....

Nagy örvendezésem van, a tanulmányokban lelassulva haladtam....de folyamatban a pótolás...már 3 délután tudtam aludni, így azt mondhatom kezdek felépülni:)Igaz, ha alszom nem tudok elcsendesedni , tanulmányokkal, könyvekkel foglalkozni, de most ennek van itt az ideje:))

Vasárnapi igehirdetést itt meghallgathatod:) Neked is szólni fog:)

A kerttel is haladunk tovább....holnap hozzák a csomagot...izgatott vagyok...bár úgy érzem a tudásom kevés...de kértem istent adjon bölcsességet a metszésben és az egyéb ültetési fortélyok elsajátításában...olvasok, tudakolózok...nem várom csak úgy a hozzá értést...szeretném jól csinálni:) értitek:)?:) Ez majdnem olyan mint a gyereknevelés...olyanba kezd bele az ember, amit nem ismer , nem tud még...és talán folyamatosan megismeri, kitapasztalja, melyik gyermekének mi a jó..hogy tudja jól nevelgetni...Itt metszeget ott metszeget...az Úr meg kipótolja a hiányosságaim:)

De a cél termő és egészséges fák nevelése:)Ezt ne felejtsük szem elől:)

Így hát a holnap nagy nap lesz az ültetéseket nézve..és az ovi is elkezdődött már.

Lídia csütörtöktől megy oviba, még a pörkök is fertőzőek, így várunk a leszáradásig.Ma voltunk fogorvosnál, megvolt a gyökértömés, jövő héten teszik rá a fedőtömést, egyenlőre pozitív az élmény a fogorvosnál, remélem az is marad...Így ma városi napunk volt....tudjátok..bementünk a nagyvárosba...igazából nem is hiányzik:) az a nyüzsgés ami ott van....egy két dolgot pl a fogorvost, a jól bevált üzleteinket elhoznám ide...de hát mindent nem lehet..így még maradt azért kapocs:)

De örülök, hogy itt nincs nyüzsgés..néha úgy érzem időtlenség van..mint gyerekkoromban a tanyán...nem jönnek mennek az emberek..mindenki végzi a kis dolgát szépen csendben , nyugodtan...nem kapkodnak nem sietnek....:)

Áldott hetet kívánok nektek, minden felesleges nyüzsgéstől menteset...és szép őszi napokat:) Rácsodálkozva a természetre:)amit Isten teremtett:)

Alakulóban...

Alakulóban van a pihenésünk...és a kert is:)

Tegnap már egészen jól voltak a gyerekek , alig viszkettek egy kicsit...így kimentünk a kertbe dolgozni...Szépen haladtunk...Petivel felástuk a veteményesnek szánt területet megtrágyáztuk...és most már elmondhatjuk Székely földön taposunk, mert a jó komposzt egyenesen Bölönből érkezett hozzánk:)) Ott inyen adják, itt drága pénzért...hát ez van....így nagyon örültünk elég lett a felásott kertemhez és a szőlőre is jutott valamennyi és kiástuk a gyümölcsfák helyét és a gödrökbe is tettünk tráyát..7 db gyümölcs fát vettünk:) és 8 db szőlő tőkét...az a kérésem Isten felé, hogy tartsa meg és áldja meg ezeket a fákat számunkra...lesz 4 barack fánk, 2 cseresznye, 1 alma, 4 db fehér szőlő tőke muskotályos csemege és 4 db kék csemege szőlő. Van még a kertben 2 nagy szilva fa, 1 kicsi, és egy ringló szilva fa(azt hiszem így hívják, nagy szemű). és a kapu előtt is van két szilva fa. Majdnem elfeledkeztem , van még egy kis őszibarack fa is, nagyon finom.

Majd ha elültettük teszek fel képet is:) A füvesítés elmarad, ezt leginkább magamnak mondogatom:))Mindent nem lehet egyszerre....:)))))))

Öröm a kertben dolgozni, kikapcsolódás és fáradtságos is:) estére éreztük a derekunk:) mind a ketten:)

Az óra átállítás nem tett jót a gyerekeknek...korán kelnek...mint eddig, nem nyertünk egy órát ...de sok a sötétség, hosszúak a délutánok...mindig új játékot kell kitalálni....feladatokat...valami érdekeset, izgalmasat...Manassé nagyon szeret legózni mostanában újra, most már a kicsivel persze..épít mindenfélét és a kis emberekkel szívesen eljátszik ...persze néha partnert is igényel...néha minket néha a testvéreit..a lányok ügyesen benne vannak a játékban...:) De csak szépet hajlandók játszani, durvát semmiképp:) mindig kijelentik:)

Öröm nézni a játékaikat és öröm benne is lenni néha:) Örülök, hogy igénylik, hogy játsszak , játsszunk velük....nem mondtak le rólam...hogy én csak teszek veszek ...:)

Szép estét nektek!

Elfogadok minden hasznos ötletet tanácsot ültetéssel kapcsolatban:)!!