Napjaink...

Eléggé tartalmas napokat élünk tele tele érdekességekkel és kihívásokkal. :))

Az egyik nagy kihívás most, hogy nincs kocsink. Mert bár van, de még sincs..sajnos az akkumulátor teljesen tönkrement. Nem voltunk erre felkészülve, úgyhogy váratlanul ért egy kicsit. Főleg így hó végén, se busz bérlet, se semmi. (már nem éri meg bérletet venni) De van két jó lábunk s ahova csak lehet gyalog megyünk. Hétfőn vásárolni voltunk babakocsival, ma pedig az orvosnál voltam fent a városban. Nem volt semmi ez a mai nap teljesen kiszívta minden erőmet, főleg a derekamból. Siettem, hogy időben oda érjek a 45 perces utat, röpke 30 perc alatt tettem meg oda is, meg vissza is. Hol a hó hol az eső kezdett el esni haza felé és ráadásul a gyerekeknek már rég aludniuk kellett volna...Manassé el is szunnyadt az ülőkéjén. De jó, hogy van ez az ülőke. Lassan egy éve használjuk..hasznos ajándék volt..talán a leghasznosabb, köszönjük Islik mamáéknak. Nélküle elég nehéz volna kimozdulni a házból...:)Jó hogy van...
Csütörtökön tornára megyünk Lídiával gyalog...ami szintén elég messze van meg rossz időpontban alvás szempontjából...nah de lesz valahogy...ez lesz az utolsó torna...de jóóóóóó!!!
A lényeg, hogy szeretek sétálni, kell a mozgás (bár ez néha sok és fárasztó, ebben az állapotban) nem a városban a legegészségesebb a séta, de ez van :) és jól esik a hideg is...ez pedig csoda :))) Mert én vagyok a legfázósabb ember a világon...:))
Hát ezek történnek velünk mostanában...az Úr átsegít minden napon...hiszen minden napnak elég a maga baja...
A gyerekek ma jól kifáradva tértek nyugovóra..és most megyek én is...valamikor Peti is megérkezik....

A frizura...


Hintalovazás....nagy élvezet..

Micimackó egy lego segitségével fel tudott ülni a lóra...

Manassé tornyot épít..Lidia motorral játszik..

Kész a torony és a repülő is...

Egy kis hancúr édesapával...

Lidia papával szerel..mindenhol ott van..ahol valami szerszám van...

Játék közben... Megtanult Manassé bukfencezni...

Csokoládé fondue :)

Édesség az egész családnak, sőt nagy társaságnak is:))

6 személyre bőségesen:)
4 tábla csoki (minél finomabb a csoki annál jobb:)
2,5 dl tej/ tejszín
5 dkg porcukor
1/2 teáskanál gyümölcs likőr
reszelt narancs héj ízlés szerint
A csokoládét kis darabokra tördeljük és a tejjel együtt egy lábosban folyamatos kevergetés mellett felolvasztjuk. Mikor felolvadt belekeverjük a cukrot, a likőrt , a narancs héjat és a fondue tálba öntjük.
A mártogatni való gyümölcsöket kis tálkákban előkészítjük: eper, narancs, mandarin, banán, barack, ananász, körte, piskóta...stb...mi szem száj ingere
Jó étvágyat..

Gyerekekről...

Ma, bár kissé nehézkesen, de sikerült eljutnunk a kismama körre. Ugyanis az történt, hogy reggel, a mi jó kis diesel kocsink nem indult, túl hideg volt már ez neki:) így nekiiramodtunk a buszozásnak Manassé nagy örömére...egész úton csak beszélt : Most szállunk le? Itt kell leszállni? De jó ez a buszozás édesanyám! Mindenki minket figyelt mosolyogva..vagyis inkább Manassét:) Nem baba kocsival mentünk, mert az kész gyötrelem lett volna, Lidusomat a hátizsákban vittem...így egyszerűbb volt, haza felé el is aludt a drága, s jelenleg is alszik Manasséval...úgyhogy csend van s ezért tudok én írni...egy pár sort..
A téma nagyon aktuális volt számomra, megerősített, bátorított. A gyerekek biztonság érzetéről, a hitben való növekedésükről volt szó. Az első 15 hónapban alapozzuk meg gyermekeink biztonság érzetét és ebből nagyon sok minden fakad, az is ahogy majd Istenhez fog viszonyulni, mennyire tud vele majd bensőséges kapcsolatot kialakítani, tehát figyeljünk oda erre, hogy ölelgessük, puszilgassuk őket, ugyanakkor kinek mikor jön el az idő, fegyelmezzük is őket.
Fontos, hogy ne okozzunk nekik sebeket, hogy ne sérüljenek meg...
Szó esett egy újfajta irányzatról is, nem tudom a nevüket, miszerint, ne okozzunk traumát a gyerekeknek, szoptassuk amikor csak kérik, ne hagyjuk sírni, aludjanak velünk mindezeket addig csináljuk míg a gyerek magától le nem mond ezekről...
Azt hiszik a szülők, hogy tudják mi a legjobb a gyereknek???????Hát nem...a gyerekek arra vágynak, hogy valaki irányítsa őket, hogy valaki megmondja, nekik mit szabad és mit nem, valaki határokat szabjon nekik, hogy megvédje őket a rossztól. A szülők meg azt hiszik ők a legjobbak, hogy mindent a gyerekre bíznak kicsi koruktól...semmi rendszeresség ...semmi következetesség..borzasztó mennyire sérült gyerekek lehetnek..majd ha 10-12 évesen úgy döntenek, hogy most már nem a szüleikkel alszanak, vagy 6-7 évesen úgy döntenek, hogy elég volt a szopiból, vagy 2-3 évesen elmennek a könyvtárba és eldöntik melyik cd-t akarják hallgatni majd otthon...elég nevetséges nem...??
Tehát dönthetünk engedjük, hogy irányítsanak minket szülőket, vagy a talpunkra állunk és azt tudjuk mondani, kisfiam én tudom, hogy mi lesz neked a legjobb, mi válik a javadra a jövőre nézve....
Mi is van ebben benne??Álljon itt egy két konkrétum...ha az éjszakai szopiról le akarjuk szoktatni a babánkat..akkor lehet, hogy hallgatnunk kell egykét éjszaka a sírását...kivel teszünk jót ezzel a tettünkkel?? Magunknak????? Úgy gondolom nem csak magunknak teszünk jót ezzel, hanem neki is, hiszen orvosilag bizonyított, hogy egy 10 hetes baba képes átaludni az éjszakát, így hát neki is jó, ha nyugodtan megszakítás nélkül átalussza az éjszakákat....
Fontos a rendszeresség, és bizony ha rendszerességet akarunk behozni az életünkbe, néha az is fájdalmas...a gyerekeknek szükségük van alvásra délután is..nos általában a gyereke nem akarnak aludni, nem szeretnek aludni...hallgathatunk rájuk is de vegyük figyelembe, hogy mi az ami jó neki...tehát nézzük meg mennyi idő alatt fárad el és fektessük le, még ha ez ellenszegüléssel is jár vagy nyöszörgéssel...
Úgy gondolom, hogy mindannyian nagyon szeretjük gyermekeinket és nem fájdalmat akarunk nekik okozni, hanem a jövőjüket szeretnénk egyengetni jelenlegi tetteinkkel is...Ezért ne okozzunk nekik csalódást abban, hogy nem mutatunk célt nekik, nem vagyunk következetesek velük, nem vagyunk határozottak...bár mi anyák sokszor olyan gyengék vagyunk, és csak a szivünkre hallgatnánk...ezért jó, hogy Isten gondolt erre is, hiszen a gyerek nevelés nem csak a mi feladatunk, hanem az apáké is..sőt..nagyon sok mindenben ők járnak elől (csak mi anyák vagyunk a legtöbbet a gyerekekkel)..ők vezetik a családot...egy céljuk van a szülőknek..egy irányba tartanak a nevelésben is....és hála Istennek erősebb a szívük mint egy anyának...:))

Vasárnap reggel....

Manassé piros szemekkel..

Noi kész a leves...várunk ebédre..

Lidia közben pakolászik...

Nézd csak van ott valami...

Egész jó itt ülni...

Kérdés...

Valaki főz nekem egy finom vacsorát? Valami finomat...Köszi :)

Halihó...

Ma egy szép napra ébredhettünk...egy nyugodt éjszaka után...A gyerekek is nagyon jól ébredtek, két napja Lídia is nyugodtabban ébred. Reggelente kicsiny ágyunkba tódul be a tömeg, és helyezkedik mindenki, hogy neki legyen a legjobb...egyszer le kell fényképezzem..ilyenkor bánom a nagy ágyat :) Nos a reggeli hancur után elkezdődik a nap is igazán, egy kis játék és olvasás után éhes lesz a társaság...Manassé mézes kenyérrel indít az esetek 99 %-ban, Lídiának mindegy csak egyen már valamit, mert ha nem felmászik az asztalra is, hogy valami élelmiszerhez juthasson legyen az szalonna, vagy kolbász....Mi a nagyok, alig győzzük kapkodni a fejünk, hogy valami a mi szánkba is jusson...hiszen a gyerekek az elsők...:) Manó hamar befejezi a reggelit és köszöni szépen elég volttal búcsúzik és irány a szoba, Lídia ezt látván nekiiramodik a lábát kiteszi az etetőszékből, hiszen még nem tudja, hogy neki ez fájdalmas lehet ha nem kapjuk el :)de elkapjuk és már rohan is Manó után, de egy pár perc múlva csak vissza jön és nem hozzám :) hanem édesapja ölébe kéretőzik, hogy egyen még egy sort vele is és ha az ő tányérjából minden elfogyott, akkor megnézi maradté még valami az enyémben..s ha igen nem késlekedik átjönni hozzám...s megenni a reggelimet :))) Ezért mondom, nem lehet igy súly fölöslegre szert tenni..:))s ha van is egy kettőre lemegy az biztos...
Reggeli után, még van idő egy kis férfias játékra...repülésre, dobálásra ( csoda, hogy nem jön ki a reggeli belőlük) .Aztán édeasapa már száguld is a munka helyre..és sír itthon a csapat, "ki fog minket dobálni ???????" Erre felmásznak a nyakamba...de rájönnek én nem bírom a gyűrődést és feladják, marad a kocsizás és egyéb játékok...Múltkorában megnyomtam a hasam, Manassé fiam így szólt: "Édesanyám vigyázz a kistestvéremre, Rhodéra!" Máskor meg : Nem vigyázok a kistestvéremre és ráugrok a hasadra! Ennyire változó a hangulata a drágának..
Aztán felpattan a motorra és elindul dolgozni, aztán elmegy az imaházba ahol énekel és imádkozik is...elénekli kedvenc énekét..Jézus megváltotta a szivemet..(saját szerzemény :)
Lidusom meg lavírozik a száguldó motoros mellett ő sem akar kimaradni semmi jóból, így hát ketten énekelnek ...gitároznak és dobolnak...és így telik az idő, a nap nálunk s már este is lesz...hiszen a sok játék után egy-két óra pihenés dukál...utána folytatódik az élet...s a vége ismét férfias játék:)))))))))))))))))))))))

Áldott terhesgondozás!

Tegnap reggel imádkozva keltünk fel, hogy ne kelljen órák hosszat várni az orvosnál és a gyerekek is elmaradjanak az aktuális bébicsősszel...Isten annyira csodálatosan megáldotta, hogy másfél óra alatt végeztem mindennel...vérnyomás mérés, súly, bemenni a dokihoz, vizelet leadás+ eredmény megvárása és végül belgyógyászat...a vérnyomásom 87/55...de mire a belgyógyászatra értem már 107/60 lett, a vér eredményem rendben volt, minden az érték határon belül volt, megérte vitamint szedni :) A gyerkőceim is nagyon ügyesek voltak...mondhatni alig hiányoztam nekik, úgy belemerültek a játékba. Örültem nagyon neki...legközelebb majd 2 hét múlva megyek AFP vérvételre és 5 hét múlva gondozásra..Örülök, hogy bár igazi családom messze van és nem tudom rájuk bízni a gyerekeket/amit igazán sajnálok/, mégis az Úr családjában vannak szabad emberek, akik szívesen vállalják és segítenek tehermentesíteni ilyen helyzetekben. Mert nem bízzuk minden apró cseprő dologért másra őket, hiszen a mieink ...hozzánk tartoznak..még kicsik..ránk van a legnagyobb szükségük..úgyis mindjárt jön az ovi és megtörténik az első elszakadás..izgalommal várom..
Elsődleges látásunk amit Dr. James Dobson is ir könyvében, hogy az első évek meghatározóak a gyermekek számára, ezért nem ajánlja a bölcsit és egyéb felügyeleteket sem, sőt ő még az ovit is kitolná pár évvel...de ezt nem mindenki teheti meg...főleg akiknél több gyerek is van :)Már várom ezt az izgalmas időszakot! Úgy reméljük, hogy jó hatással lesz Manasséra az ovi, egy kicsit segíteni fog neki az önállóságban, és a rólam való leszakadásban...háát meglátjuk hogy lesz...
Megyek mert zajlik az élet...

Köszönöm!!

Nagyon gyorsak voltatok :) Köszönöm a segítséget...:))

Ma az átlagosnál kicsit alaposabban takarítottam...amennyire a gyerekek engedték...Olyan öröm látni a fejlődésüket, hogy már alig várom, hogy megszülessen a következő gyerkőc..néha..komoylan mondom, már most úgy érzem mintha 3 an lennének...ketten annyira eljátszanak és egyedül is sokszor, hogy gondolkodni kezdek, hol a kicsi??? De az én kicsi lányom már nem is olyan kicsi...önálló..takarit, segít teregetni..porszivozik és mindent csinál amit lát tőlem és persze Manassétól és Petitől..bár őt sajnos nem látja annyit mint minket...
Milyen is az élet...azt hittem ha férjhez megyek mindig együtt leszünk stb...de felébredtem azóta :))))))))))) Így van rendjén...
Tegnapi alkalmon régi ismerősökkel találkozhattunk Váradról és nem is tudom honnan...valahonnan onnan...az ifi konfira jöttek és délután pedig ellátogattak hozzánk, az imaházba. Egy kicsit eszembe jutott régmúlt fiatalságom..őket látva..nem mintha vissza vágynék, nem adnám ezt semmiért...Meg állítólag jót tett nekem a férjhez menetel...megkomolyodtam és egyéb jelzőkkel illettek szűkebb és tágabb körökben :))))))
De jó vissza emlékezni a jóóóóóóó dolgokra :) Mint pl. Mónival töltött egy hetes barátságunk ami azóta is tart :))ez már valami..nem Móni? Ezt nevezhetjük távkapcsolatnak teljesen, hiszen egy hét és még két nap találkoztunk ha jól emlékszem a konfin, itt Debrecenben..nah de hátha még látjuk egymást :)
Viszont vannak régi kapcsolatok, barátságok amik eltűntek, mintha nem is lettek volna..miután férjhez mentem..és van amelyiket sajnálom...
A tegnapi alkalom nagyon bátorito volt számomra, felhívást intézett felénk, hogy imádkozzunk az ország vezetőiért, ne pedig panaszkodjunk rájuk, hanem a panaszra fordított időnket fordítsuk imádkozásra...többeközött, hogy nyugodt és csendes életet éljünk......

Valaki leirná..?

Valaki leírná nekem a Valamikor kinn a nagy világban kezdetű éneket...köszi...