Milyen a hozzáálásom?

A hugommal...Rodé
Ezen a gondolkodtam egy könyv kapcsán. Milyen is ? Arra jutottam, hogy sokat tudok panaszkodni...: nem süt a nap, esik az eső, fáradt vagyok, nem érzem jól magam, nem tudom csinálni amit szeretnék stb...de miért ez a sok negatív dolog, ha közben teli van az életem pozitív dolgokkal...Szeretem az életet amit Istentől kaptam, szeretem az eső illatát, szeretem a meleget...szeretem a gyermekeim és nem akarnék másként élni...szeretem, hogy én vagyok az édesanyjuk én nevelhetem őket én adhatok meg nekik olyan sok mindent amit az Úr rám bízott...van egy csodálatos férjem, akitől ma is egy gyönyörű csokor virágot kaptam...szeretjük egymást, szeretjük az Urat is..tehát okom nincs a panaszkodásra...így hát elhatároztam, hogy akárkivel is beszélek..nem a panaszt fogom mondani, hanem az örömöket, amik bennem vannak, még ha egy kicsit mélyebben is...hiszen a hozzáállásunk tudatos döntés...minden dologhoz...

A gyerekekről is írok pár sort...jó megtapasztalni a családot, most érzem azt, hogy kezdünk családdá alakulni igazán...lehet ez valakinél hamarabb egy gyereknél előjön nem tudom én most kezdem ezt érezni....hogy milyen jó is ez...van nagy gyerekem meg kisebb..meg még kisebb...segítünk egymásnak...beszélgetünk...fejlődünk, tanulunk egymástól..Manassé sokat segít Lidiának. Ha megkérem este, hogy segítsen Lídiát levetkőztetni, amíg én Rodét tisztába teszem örömmel segít...cibálja le a ruhát Lidusról. Lidus meg csak áll előtte, és ha Manassé feladná, akkor kiált neki, hogy Manó, Manó póló..mert általában a pólónál megakad, ha nem gombos a nyaka...Drága gyermekeink vannak...igazi kincsek...Lídia már úgy tekint Manasséra mint igazi nagyfiúra...hiszen sokat segít neki...Manassé meg tudja, hogy Lidus kisebb és vigyáz rá, figyel rá..nem enged neki dolgokat, néha túlzásba is viszi a féltést...saját érdekeit figyelembe véve..:)de azt tudom, mondani, hogy jó nagy testvére lesz mindegyik gyermekünknek:) Nem akarom, hogy azt higgyétek, hogy áldott jó gyermekeink vannak:) Tudjátok milyen a gyermek egyszer ilyen egyszer olyan csapong a jó és a rossz között...vagy mondjam úgy a korlátok között...és elég sokszor próbálnak átmenni a korláton:)

A múltkori két igére nem igazán irtatok semmit, de nem baj, mert az Úr rávilágított egy-két dologra, amiben mégszigorubb kell legyek velük. Az egyik dolog amit megosztok veletek, az a korlátok éppen. A korlát véd, megvéd a bajtól a veszedelemtől...a hídon is van korlát, hogy le ne essünk...de van járdán is korlát néha,az út mellett...a gyerekek szeretik ezeket a korlátokat, csak nem mutatják ki:)))Akkor érzik magukat biztonságban, ha tudják, van valaki aki tudja, hogy mi a legjobb nekik. Ha tudják, hogy vannak korlátok...persze sokszor próbálkoznak, újra és újra átugrani ezeket a korlátokat....

Egy példa, megtörtént eset: Anyuka elmegy a kislányával a könyvtárba, Cd-t kölcsönözni.
Anyuka sorba mutogatja a Cd ket a kislánynak, aki 2-3 éves, hogy neki melyik tetszik a kislány a rajzok alapján választ. De amikor belehallgat, elkezd sírni.Erre az anyuka, jah hát igen , azokat nem szereti amin énekelnek is, csak azokat, amiken csak zene van. Erre az anyuka válasz egy cdt a kislánynak.

Miért kell egy ilyen kicsi gyereket ilyen döntés elé állítani, ha az anyuka úgyis tudja, hogy mit szeret, melyik neki a legjobb...
Így voltam ezzel én is, olyan döntések elé állítottam főleg Manassét, amik elbizonytalanították, amiket nem tudott...bár én jót szerettem volna...a kedvében járni...de mégis a hátrányára lettek ezek a dolgok...
Nem most kell elengedni, szabad döntés elé állítani, hanem majd 20 év múlva, ahogy Peti mondta:)és milyen igaza van..

Szeretnék jó anya lenni...gondolom mindenkiben benne van ez a vágy......:))))Imádkozzunk ezért...

Még sok minden van bennem, mintha ebben a hat hétben felgyülemlett volna a mondani valóm...a gondolataim..pedig nem sok időm volt elmélyülni a gondolatokban...mégis azt tapasztalom, amire az Úr akar arra elvezet, van hogy 5 percben van hogy egy órában...de még egy pillanat is elég neki:)

Gondolkodom még témákon, amiket talán felvetek kismamakörön...az egyik például, a tekintély a nevelésben, vagyis mennyire adjuk meg a tekintélyt mi anyák a nevelésben a férjeinknek...mennyire szólnak bele..stb..
Láttam családokat, ahol a férj az anyára bízta ezt a dolgot, hiszen úgyis ő van otthon a gyerekkel egész nap...de ez azt jelentené, hogy ő leteheti a felelősséget a válláról? Ki kell megalapozza a nevelési irányelveket? Hogy működik az egység a nevelésben? Hogy működnek ezek a dolgok nálatok??

Én örülök, hogy a férjemnek van határozott látása a neveléssel kapcsolatban is. Mindig kikérem a véleményét, nap közben is sokszor felhívom telefonon,ha akadályba ütközöm, hogy hogy is cselekedjek egy egy helyzetben, hogy az jó legyen.Amikor haza jön, mindig megbeszéljük a napi dolgokat, hogyan reagáltam helyzetekre stb. Imádkozunk együtt bölcsességért, jó döntésekért, erőért az Úrban, hogy helyesen tudjuk nevelni gyermekeinket... Jó a Bibliai látásmódhoz igazítani nap mint nap nevelési elveinket... Számomra alapvetően fontos, hogy férjem tekintéjét ne romboljam le, vagyis, az ő döntését nem másítom, úgy cselekszek ahogy ő mondta, ahogy megbeszéltük, még akkor is ha én másként látom azt a helyzetet. Azt tapasztalom, hogy ha engedelmeskedek a férjemnek az áldás a gyerekeknek is nekem is , az egész családnak.

Azzal fejezem be mivel elkezdtem...

Milyen a hozzáállásom?