Pár gondolat a szülésről és az azutáni időszakról...
Ez a szülés nem olyan volt mint a többiekkel. Volt már szülés előtt egy megmagyarázhatatlan érzésem, ami szüntelen arra indított, hogy azért imádkozzak, hogy minden rendben legyen, jó orvos legyen és Johannával se történjen semmi baj. Szülés előtt vasárnap is imádkoztam egy testvérnővel és érdekes mód, ő is ezért imádkozott, egészségért jó orvosért.
Mint kiderült nem volt hiába való, hiszen mindkettőre szükség volt...
Johanna nem feküdt a legjobban , arccal felfelé nézett, és nem tudott behelyezkedni rendesen a csatornába és így nem jöttek a tolófájások. 6 óra vajúdás után jött egy tapasztalt orvos aki 20 perc alatt megszülesztett. Vákuumozni kellett. Borzalmas volt, de élek én is és Johanna is.
Soha nem gondoltam volna, hogy ember ennyi szenvedést kibír ...és mégis...Isten megtartott..csak ezt tudom mondani...sokat jelentett Peti jelenléte is. Isten megőrzött, hogy a vákuumozásban sem sérültünk meg nagyon...Johanna feje is szépen, gyorsan visszaformálódott, másnap már alig látszottak a nyomok. Megviselt ez az élmény.....
Második napra besárgult Johanna, vércsoport összeférhetetlenség miatt, olyannyira, hogy az intenzív osztályra kerültünk...vércserét terveztek az orvosok, de tanácskozás után egy infúziós kezelés mellett döntöttek, hátha nem lesz szükség a vércserére. Imádkoztunk mi és még sokan...óh..mekkora áldás a testvérek imádsága...Johanna állapota sokáig csak stagnált, de már az is jó volt, egész nap csak aludt szinte, két infúziót kapott egyszerre, és állandóan kék fény alatt volt...már szinte mindenhol volt tű a kis testében és ezen felül 3 óránként szúrkálták a talpát, hogy mérjék a bilirubin szintet....7-8 napot töltöttünk az intenzív osztályon.....
10 nap után egészségesen haza térhettünk....
Hogy milyen volt átélni ezeket az eseményeket? Nem volt egyszerű....de gazdagabb lettem...
Első nehézség az volt mikor szembesültem a bajjal....a kétségbeesés küszöbén álltam...úgy éreztem eldönthetem, hogy most kétségbeesek...vagy sem...a NEM -et választottam...imatámogatást kértem és az Úr megtartott ....sok igét , bátorítást kaptam sms-ben. Volt aki meglátogatott és felüdített ezzel...a közös imádság is felüdítő volt...
Legnehezebb a többiek hiánya volt...ilyenkor még a hormonok is összezavarják az embert..így hát sírtam volna szívem szerint mindenen...sírtam is...:)
De hála az Úrnak, aggodalomba, kétségbe nem estem....közelebb vont magához...szeretett, rendbe rakott:)
10 napig pihenhettem, olvashattam, szolgálhattam mások felé...anyukák felé,akik már hetek, hónapok óta ott vannak az intenzíven... nővérek felé, igekártyát, elismerő szavakat adhattam...Az igés plakát ma is ott van a babaszobájuk falán.."Bizony az Úr ajándéka a gyermek az anyaméh gyümölcsi jutalom:)
A másik dolog, ami felmerült bennem....
Kérdezhettem volna Istent, hogy de miért???????Miért volt ilyen a szülés, miért sárgult be???????Hiszen ez az egész az Ő ajándéka....
De eldöntöttem, nem kérdezgetek...nem az én dolgom eldönteni....akár próba, akár Sátán támadása ez a dolog...Uram akkor is te tartasz meg...akkor is a te kezedben vagyunk...ez nem változtat a dolgon...
Az Úr megsegített és nem kellett vércsere...az imádságok és az én szívem, hozzáállásom formálódott és a bilirubinszint csökkenni kezdett..
Miben formálódtam?Visszaadtam az Úrnak az ajándék tulajdonának jogát...Úr Jézus tiéd ez a gyermek....kérlek segítsd meg, gyógyítsd meg....de ha nem tennéd is Uram, a legtöbbet már megtetted, meghaltál értünk..köszönöm ezt.....de tudom, hogy te jót terveztél és hiszem, hogy teljes gyógyulást adsz.....
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mekkora áldás számunkra gyülekezetbe járó keresztyéneknek, hogy tartozhatunk valahová, egy család lehetünk és IMÁDKOZHATUNK EGYMÁSÉRT...ez mindent felülmúl....nem egyedül hordozzuk a terheket..nem magányosan szenvedünk ha kell....persze vannak csaták amiket egyedül kell megvívni......
Csak annyit mondhatok, nem egyszerű az Urat követni, s nem is ígérte ezt senki.... minden helyzetben kitartani sem egyszerű...döntések sorozata...a szív..a gondolkodás változását igényli a dolog...de a végig járt út megerősít....ha a nehéz helyzetben felismerjük, hogyan tanulhatunk belőle, hogy növekedhetünk ezáltal....akkor az ilyen helyzetek is áldásosak lehetnek számunkra...ezt kívánom magamnak is nektek is..ismerjétek fel minden helyzetben, hogyan tud az Úr formálni benneteket a ti épülésetekre....
